Netti 1 éve Hollandiában :)

A Leiden-Göttingenes téli holiday után már nem sok napunk volt hátra, hogy hazamenjünk karácsonyozni. Ez alatt az egy hét alatt már nem is volt abból a hóból, ami megbolygatta a német utunkat, az csak nekünk szólt, úgy látszik:).

Hogy ezt a kis időt is hasznosan töltsük, mivel a suli a heti 2 óránkkal nem igazán kötött le minket, először kipróbáltuk, hogy milyen a holland mozi, elvileg nézzünk meg mindent, ha már itt vagyunk alapon. Leidenben 2 mozi van, a Lido és a Trianon, mi az előbbit választottunk, elvileg mindkettő ugyan olyan, de a Lido valahogy szimpatikusabb volt kívülről. Mi más is néztünk volna meg, mint az akkor nagy sláger Harry Pottert. A nyelvvel filmválasztás terén nem volt gond, a hollandok ugyanis nem szinkronizálják a filmek nagy részét, biztos ez is az egyik oka, hogy mindenki ilyen jól beszél angolul. Mi az esti filmet választottuk, ami eredeti, azaz angol nyelven ment, és holland felirat volt hozzá. Én nagyon meglepődtem, hogy mennyi holland jött az angol előadásra, és nem csak fiatalok. Hááát, a mozin viszont ledöbbentem. Leginkább egy otthoni művész mozihoz tudnám hasonlítani, akkora volt, mint egy nagyobb szoba, vagy nappali, és egy nagyobb méretű házimozinak felet meg a vászon is. Igazából nem érte meg azt a 8€-t, amit kiadtunk érte, de ennyi belefért. A film nem volt rossz, és egész érthető, bár a film előtt azért kíváncsi voltam, hogy a Harry Potteres varázsszavakat ugyan hogy a fenébe fogom megérteni angolul, de szerencsére a lényeg átjött, az a fontos;).

A havazás viszont újra megtalált minket. Az itteni időjárás valahogy nem kedvez a mi kirándulgatásainknak és terveinknek, de a nagy hó ellenére is nekivágtunk 17.-én a Madame Tussaudsnak Amszterdamban. Az legalább zárt hely, ilyen időben pont alkalmas. A Leiden-Amszterdam fél órás vonatút ismét elég hosszúra sikeredett az időjárás miatt, a 2 perces villamosút, a Centraal station és a Dam tér között pedig közel 1 órásra, akkora fennakadás volt a városban a hó miatt. Azért az vicces, hogy egy fővárosban sincsenek eltakarítva az utcák, ami leesett, az ott is maradt, és ott csúszkáltak az autók rajta, a villamos meg alig tudott menni a síneken, ezért álltunk egy jó ideig egy helyben. Ha nem szakadt volna annyira, már 1000x leszálltunk volna. Mindegy, odaértünk, és a viaszbábuk feledtették velünk ezeket a dolgokat. 3 után, extra kedvezményes áron 16€ volt a belépő, de megéri, és én mindenkinek ajánlom, aki már eljön idáig, hogy menjen be. 2-3 órát eltöltöttünk az épületben, nagyon jó, és sokszor vicces fotókat készítettük a bábukkal, mindketten nagyon élveztük, a végén potom 10€ért vettünk is egy fényképet, amin azon a bizonyos Michael Jacksonos előredőlős pózban vagyunk. Nem mondom, hogy nem sajnáltam rá a pénzt, mert de, na de ez van, vannak elvetemült pillanataim:). Kifelé menet kaptunk egy ajándék piros sárga esőkabátot is, ami kb. jó, ha egy alkalmat kibír majd, de emléknek megtartom majd.

Ha minden a terv szerint haladt volna, december 19.-én, vasárnap utaztunk volna haza karácsonyra, szintén a Wizzairrel. Előtte való este Lórára vigyáztunk, és ott is aludtunk, így reggel, amikor hazajöttünk, csak felvettük a cuccainkat, és kb. indultunk is, hogy a nagy hó miatt nehogy valami fennakadás legyen, és időben odaérjünk. Este 6ra kellett volna odaérni, de mi már fél 1-kor elindultunk a biztonság kedvéért. Gondolom mondanom se kell, nem volt alaptalan az aggodalmunk. Fogalmam sincs, hogyan, és milyen városokon keresztül jutottunk el Eindhovenbe, volt egy pasi, kb. őt követtük, kb. 3x átszálltunk valami isten háta mögötti helyeken, de csak odaértünk időben. Már akkor ki volt írva, hogy késik a gép, de az lett volna a legkevesebb. 6-kor szépen becsekkoltunk, mint mindig, kidobtam az összes megmaradt kajámat, mert azt ugye nem vihetem be, így is 3x pakoltuk újra a cuccom, mert 10,9 kg lett, nem 10,00....-.-, és vártuk, hogy valaki mondjon már valamit, mikor indulunk. Nem mondtak. Azért vicces volt, hogy a bud.hu-n otthon mindenki tudta már, és hívtak minket, hogy törölték a járatunkat, minket meg jóval azután értesítettek csak. Kiküldtek minket a váróból, és a servicedeskhez küldtek, hogy majd ott mindent elmondtak. Ekkor 3 gépet töröltek már, több100 ember torlódott ott össze, és várta, hogy most mi lesz. Eddig nem volt, most vár van tapasztalatom ilyen téren is: ha legközelebb ilyen történne velem, azonnal netre, és áttenni a foglalást a következő járatra, mert mire mi sorra kerültünk, már csak szerdára volt leghamarabb jegy, és csak Weezeből.

Mivel már este 9 óra is elmúlt, mire jutottunk valamire, nem tudtunk visszajönni vonattal Leidenbe, és nem is javasolta senki, hogy ilyen időben nekivágjunk az útnak, így életem első, és nagyon remélem utolsó éjszakáját töltöttem repülőtéren. Mivel szerda még messze volt, hétfő reggel a lehető legkorábbi busszal visszamentünk az állomásra, onnan meg vissza Leidenbe. Egyébként a miénk volt at egyetlen gép, amit töröltek a hó miatt Eindhovenből Budapestre, bár egész Európában kb. megállta légiközlekedés napokra, sok helyről egyáltalán nem is mentek gépek.

Weezebe nem is olyan egyszerű eljutni, mivel az már eleve egy másik ország. Reggel korán indult a gépünk, így csak úgy tudtuk megoldani, hogy este, már megint jóval korábban, a biztonság kedvvért, vonattal elmentünk Nijmegenbe, ott jobb híján megnéztünk 2 filmet a moziba, az egyik a Harry Potter volt, a másik pedig a Narnia krónikája, mindegy volt, mit nézünk, csak angol legyen, és ne kelljen az állomáson fagyoskodnunk, mert már 6kor megérkeztünk, és csak 3ra jött volna értünk a taxi. (most eszembe jutott, hogy ezt is el kellene küldeni a Wizzairnak, hogy fizesse vissza, mi hotel helyett moziban töltöttünk az estét:)))) Kb. éjfélig ott voltunk, aztán sétáltunk egyet bőröndöstől a városban, Nijmegen is nagyon szép, de közel sem olyan, mint Leiden, nem is hasonlít, aztán visszamentünk az állomásra. Ami 2kor bezárt, és egy darab pad nem volt ott, de nem mi voltunk az egyetlenek, akik erre a reptéri taxira vártak. Szerencsére fél2-2 között megérkezett a taxi, így nem kellett kint fagyoskodnunk, és mivel egy másik társaság, néhány litván is hamarabb megérkezett, ők egy bárba ültek be, miután tele lett a kocsi, az egyik taxi hamarabb elindult velünk, így már 3 előtt a reptéren is voltunk. Ott ismét a földön aludtunk egy pár órát, aztán amikor azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, el kellett hagynunk az épületet...bombariadó volt.

Itt már komolyan vártam, hogy előjöjjön a kamera, vagy valami, mert hát velem ilyen nem történhet meg, legalábbis ezt gondoltam eddig nagy naivan, de igen, megtörtént. Törlik a járatomat, meg lehet fagyni kint, napok óta nem aludtam egy jót, mert a reptéri padló nem a legkényelmesebb, szeretnék hazajutni karácsonyra, mert elvileg már augusztus 29.-én lefoglaltam a jegyem, hogy minden rendben legyen, és erre egy ott felejtett laptoptáska miatt vártunk majdnem 2 órát egy üres raktárban, ami ha tényleg lett volna bomba, simán repült volna a terminállal együtt, a semmiért, mert üres volt a táska, csak senki nem mert hozzányúlni...

Nem baj, ha késéssel is, de legalább hazaértünk, pedig már a végén kezdtem azt gondolni, hogy tényleg itt ragadok karácsonyra, de szerencsére nem. Ja, de hogy felhőtlen legyen az öröm, a reptérről kifele megbüntettek minket gyorshajtásért, úgyhogy drága Wizzair, I <3 you, de nem baj, visszaigényelek minden plusz költséget a héten, amit csak be tudok bizonyítani, de amúgy egy kicsit azért non sense, hogy a kaját piát visszafizetik, ha hitelt érdemlő számlákkal bizonyítom...na kössz, nem tudom, mit gondolnak, vegetáltam 3 napig???

Így utólag már csak mosolygok az egészen, de amikor tényleg átéli az ember, amit eddig csak a tévében látott, ott abban a pillanatban nem olyan vicces. De nem baj, ez nagyon jó volt élettapasztalatnak, és lesz mit mesélni legalább az unokáknak, majd egyszer;).

Az otthoni karácsony nagyon nagyon jó volt, találkozni újra a családdal, a barátokkal, bár itt már megint csak egy párral sikerült sajnos, meg jó volt otthon lenni, ha emiatt csak egy kis ideig is, úgy, hogy nem kell tanulnom, meg vizsgáznom, meg semmi ilyen kötelezettség.

Na visszatérve a repüléshez, én eddig imádtam, először biztos voltam benne, hogy félni fogok, nagyon is, de nem, magam is megleptem, hogy mennyire élveztem, de miután így megjártuk, kb. herótom van a repülőterektől, pedig az elkövetkezendő 1 hónapon belül 2x is repülővel utazok, remélem kevésbé kalandosan, mint eddig.

A szilveszteri meg januári beszámoló még várat magára egy pár napot, mára ennyi elég volt a blogolásból, de ezeket is muszáj volt leírnom, hogy legyen mit évek múlva visszaolvasnom, és nagyokat mosolyoghassak majd, hogy mik történtek velem:)))).

Miután levizsgáztam a már említett moot courtból, meglátogattuk Dalmát Göttingenbe, mi Leidenből, Aliz pedig otthonról jött, és december 4.-én este/éjszaka találkoztunk Németországban.

Amikor ide jöttünk, mindenkitől azt hallottam, hogy itt SZINTE SOHA nem esik a hó, ha mégis előfordul max. 1-2x egy évben, az rögtön el is olvad. Mit ad Isten, az ebben az évben pont nem így történt... És a hollandokat elég váratlanul érte a dolog, nincsenek felszerelkezve arra, hogy eltakarítsák a havat, és szó szerint megállt az élet egy kis időre itt azzal, hogy leesett a hó, és nem olvadt el, mint szokott....a forgalomban, tömegközlekedésen, mindenen érződött a hatása. Pedig ki gondolta volna, hogy egy ilyen jóléti államban, mint Hollandia ez gondot okozhat. Pedig de, és mi ennek a nagy káosznak mi pont belecsöppentünk a kellős közepébe.

Full hülyének néztünk mindenkit, hogy mi az, hogy 4-kor bezár a Hogeschool a nagy hó miatt, amikor egy szem nem esett még, aztán Ankétól megtudtam, hogy olyan magas fokú előrejelzés van érvényben, hogy amióta ő él, ez a második alkalom, hogy ilyen történik. Estére már tényleg elég nagy pelyhekben szakadt a hó, reggelre meg már egész nagy hó volt odakint. Hát persze, hogy aznap, amikor mi mentünk Göttingenbe...

Már egy órával a tervezett vonat indulása előtt kimentünk az állomásra, ahol akkora káosz volt, hogy az valami hihetetlen. A kalóz közölte velünk, hogy a hó miatt Leidenből nem közlekednek vonatok Utrechtbe, ahol nekünk át kellett volna szállnunk, és menjünk el Amszterdamba, majd onnan Utrechtbe, de ez már akkor veszett ügy volt, tuti biztos volt, hogy lekéssük a csatlakozást. Mivel a vonat műszaki okok miatt megállt valahol Amszterdam előtt, és nem mozdult egy jó ideig, még akkor is ott ültünk, amikor már el kellett volna indulnunk Utrechtből a Hannoverbe tartó vonattal. Kész tortúra volt, amit végigcsináltunk az amszterdami vasútállomás nemzetközi pénztárában, de röpke 1,5-2 óra leforgása alatt Nóri elintézte a jegycserét, szerencsénk volt, mert átírták a jegyünket, így Intercity Expresszel utaztunk, ami nekem nagyon bejött:)), tök szép fabetétes meg minden, és igaz, hogy az is késéssel, de elindult Frankfurt felé, ahol át kellett volna szállnunk a göttingeni vonatra. Kellett volna.....ugyanis én még poénkodtam is vele, hogy van 43 percünk átszállni, már csak nem késsük le, és de, sikerült, a vonat másfél órás késése miatt. Az egyik kalóznő kikereste nekünk, hogy hogy jutunk el oda, Kasselben kellett leszállnunk a vonatról, és onnan egy taxi voucherral mentünk el Göttingenbe, ami még kb. 50. km-es út volt. Minden rosszban van valami jó, sose utaztunk még így ingyen taxival, és remélem ilyen körülmények között nem is fogok, de egyszer még belefér:). Egy fiatal srác is elég kalandos úton jutott Lengyelországból haza, és ő is velünk jött a taxival, a kb. 1 órás utat fele idő alatt tettük meg, szó szerint száguldottunk, én konkrétan nem mertem megnézni mennyivel megyünk:D, de Nóri néha tájékoztatott. Alig akartuk elhinni, amikor majdnem hajnali 1-kor, fél9 helyett, megérkeztünk a Dalma lakása elé.

Azért nem csak nekünk jutott a jóból, Aliznak is elég kalandos útja volt, a frankfurti reptéren várta Dalma, ő meg Frankfurt Hahnba érkezett, ami kb. 1.5 óra távolság, aztán akivel jöttek volna kocsival, otthagyta őket, így ők is csak késéssel, és jóval drágábban jutottak el Göttingenbe. Nagy nehezen, de végül csak odaértünk, így vagy úgy, egy kalandnak jó volt (persze ezt csak utólag gondolom így, akkor nem volt annyira vicces a dolog:D). Aliznak meg ezer hála újra a Túró Rudiért! :)

A kezdeti nehézségek ellenére nagyon jó volt az a pár nap kiruccanás. Göttingen gyönyörű, tipikus egyetemi város, a Weihnachtsmarkt is nagyon szép volt, ott forralt boroztunk, megnéztünk a gemüsét:))), ami igazából Gänseliesel, és aki ledoktorál, oda kell mennie a szoborhoz, felmászni rá, megcsókolni, és egy virágcsokrot vinni oda, ami biztos tök jó lehet, mi sajnos nem láttunk ilyen "ceremóniát". Voltunk bulizni is a Dalma haverjaival, akik nagyon jófejek, mind egytől egyik:), vásárolgattunk, isteni finom sütit ettünk a Cron&Lanz cukrászdában, ha egyszer visszamegyek, biztos, hogy újra betérek oda:D. Megnéztük a Georg-August-Universitätet, ahol Dalma tanult fél évig, és végre ettünk normális kaját, tök olcsón, annyira kár, hogy itt Leidenben nincs ilyen menza, mint Dalmáéknál. Jajj, a lényeg majdnem kimaradt: megnéztük Göttingen nevezetességét is, ami sajnos csak ad hoc volt, de hatalmas élményt nyújtott mindenki számára. Ez egy hófasz volt, amit nem tudjuk, ki csinált, de nem volt normális, az tuti:D:D:D, de sajnos másnapra lerombolták a remekművet. Még jó, hogy mi csináltunk róla egy pár fotót :). Szóval jó volt az a pár nap együtt, szerintem  mindenkinek maradandó élményben volt része, a lányok álmodozhattak még egy ideig Lukaról, ő volt a göttingeni szépfiú:D, na meg tök régóta ez volt az első alkalom, hogy találkoztunk, mindenki együtt.

December 7.-én jöttünk vissza négyen Leidenbe, hogy a lányok is megláthassák, milyen csodaszép helyen lakunk mi egy ideig. Csodával határos módon zökkenőmentes volt a vonatút, nem is értem, hogy nem történt semmi az út során. A lányoknak nagyon tetszett Leiden, nekem már annyira nem nagy szám, de hát fél év után már megszoktam, de aki először van itt, az mindenki le van nyűgözve. Leiden után Amszterdamot is felfedeztük, ott csatlakozott hozzánk Razz és Javad is, beültünk néhány helyre, ettünk-ittunk, megnéztünk néhány nevezetességet, ellátogattunk a piroslámpás negyedbe, ami szerintem marha érdekes, na persze mi csak túristák voltunk:), este pedig kezdetét vette a buli. A Leidespleinen voltunk, egy rövid, kis utcában maradtunk, de az bőven elég volt, 4 helyen kaptunk inegyen koktélt, úgyhogy annak a térnek a nevét hamar megjegyeztem, hogy lányokkal ide kell menni bulizni:D.

A visszaúton Aliz meg Dalma lekésték a vonatot, és ők nem voltak olyan szerencsések, mint mi, nem cserélték ki a jegyüket, így visszajöttek, és még egy napot itt töltöttek, illetve ki kellett találni valamit, hogy hogyan jutnak vissza Németországba. Aliz végül Eurolinessal ment viszza Frankfurtba, mert onnan indult a repülője vissza Ferihegyre, Dalma pedig szombat reggel vonattal ment vissza Göttingenbe. Ha már így alakult, azt az egy napot rászántuk Hágára, így a lányok is láthattak egy kicsit belőle, és miután Aliznak elindult a busza, mi elmentünk még bulizni egyet, először a Havannába, majd a Squarre egy helyre bementünk, ott nagyon jó buli lett a végére. Másnap reggel Dalma indult vissza, úgyhogy mi le se feküdtünk aludni, Nóri akaratlanul is elszundított egy kicsit, és észre se vette, amikor Dalma elköszönt:).

Szerencsére mindenki éppségben hazaért, együtt töltöttük néhány napot, megnéztük, milyen szép helyen lakott Dalma, ők is megcsodálták Hollandiát. Tök jó lett volna, ha még egy ilyen közös kirándulás összejön, de Dalma már hazament (épp ma), úgyhogy Göttingen kilőve, de én még maradok egy ideig, ki tudja, mit tudunk még összehozni belőle:).

Miután végeztünk a holland vizsgáinkkal, még egy nagy megpróbáltatás várt ránk: a Pázmányon is le kellett tennünk a vizsgáinkat valahogy, ami elég merész vállalkozásnak tűnt 2 hét leforgása alatt.

Október 31.-én vasárnap repültünk haza Wizzairrel, Eindhovenből, de sajnos csak néhány napot tölthettünk otthon, mert 8 tárgyból kellett vizsgáznunk, így minden napra jutott legalább egy vizsga. Így én már kedd hajnalban a már jól ismert reggel 6-os IC-n ültem Budapest felé. Jóformán 10 nap alatt kellett az összes vizsgát megcsinálnunk, ami nem egy könnyű feladat, és senkinek nem kívánom, hogy ilyen helyzetbe kerüljön, de nekünk nem igen volt más választásunk. Nem is igazán hittem, hogy minden elsőre sikerülni fog, de 1-2 tárgyat hagytam volna max. a rendes vizsgaidőszakra, így próba szerencse alapon azokat is felvettem vizsgára. És láss csodát, minden vizsgám sikerült, elsőre!!! Alig akartam elhinni, de nagyon örültem neki. Bár a gondolattal, hogy nem legalább 4,5 között van az átlagom, meg kellett barátkoznom, de most nem is az volt a lényeg, hanem hogy sikerüljön a vizsga, mindegy, hogy milyen eredménnyel. Így is bőven túlteljesítettem a kitűzött célt, úgyhogy tök büszke voltam magamra:). Egy teljesen más tanulási módszert kellett bevetnem, mégpedig, hogy hogyan tanuljak meg minél több dolgot egy vizsgára 1, nagyon nagyon jó esetben 2 nap/este alatt. Nekem ez eddig soha nem ment, én szeretek napokat ülni egy tárgyon, és talán akkor meg is tudok tanulni mindent, de tényleg igaz, hogy ha rá vagy kényszerítve, hogy tanulj, és már csak óráid vannak hátra, sokkal jobban fog az agyunk. Szó mi szó, eléggé kidőltem az alatt a két hét alatt, de megérte:-).

A vizsgám meglettek ugyan, de nagyon sajnáltam, hogy emellett nem sok időm maradt a barátaimra. Első héten egy pár éjszakát Jettáéknál aludtam, a következő héten pedig a koliban Nikiéknél, úgyhogy velük azért tudtam is beszélgetni eleget, sokszor tanulás helyett is:D, na meg a nap nagy részében persze a Tildáék, illetve az én drága volt szobámban, a B/52-ben voltam. És egy gyors ebéd is belefért Zsú és Dalmiék társaságában, és tök jó volt mindenkivel találkozni, ha csak egy kis időre is.

Pénteken végeztem a vizsgákkal, szombaton szépítkeztem egy kicsit, már igazán rám fért:), és este volt a Bernadett szalagavatója, aztán a vacsin is voltunk. Jó volt, kikapcsolódtam egy kicsit, itt Szandival is találkoztam, sajnos Reni volt az, akivel akkor nem jött össze a találkozó....

Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, még ennyi vizsga mellett sem, a moot court is a nyakunkon volt, amiből az advisory opiniont november első hetében kellett leadni, úgyhogy volt olyan, hogy tanultam a vizsgáimra, éjfélkor meg nekiültem megírni a részemet a beadandónkhoz. Szupi volt, tényleg... A moot court vizsga elég érdekesre sikeredet, rövidre zárva a dolgot, a mi csapatunk elsőre megbukott, bizony ám, szerettem is a 2 kedvenc tanáromat érte, így december elején, akkor már egyesével kellett levizsgáznunk a tárgyból, ekkor már sikerrel, szerencsére, de megfogadtam, hogy soha többet moot court and competition law! Soha, úgyhogy azt ebben a félévben minden szívrebbenés nélkül ki is hagyom.....

A repülős visszautunk elég érdekesre sikeredett. Ez volt az első repülős kalandunk, és a sor azóta is folytatódik...Reggel 6kor indult a gépünk, előtte nem aludtam, úgyhogy nem voltam valami fitt, épp elszundikáltam egy kicsit, amikor bemondta a steward, bizony, mert ő pasi volt:), hogy a nagy köd miatt Düsseldorf mellett, Weeze airporton szállunk le. Először elmondta angolul, már akkor is megértettem, de nem igazán fogtam fel, azt hittem álmodok, de sajnos nem, megismételte magyarul is....Hát halvány lila gőzön nem volt róla, hol vagyunk, még csak be sem tudtam volna tájolni a térképem, úgyhogy miután kiértünk a váróba, az volt az első dolgom, hogy lecsekkoltam. Azóta persze már volt szerencsénk egymáshoz többször is, úgyhogy már jól ismerem a helyet, de erről majd később. Mivel sietnünk kellett, mindenki minket várt a suliban a moot court miatt, egy 8 személyes taxival mentünk Amszterdamig, 30€-ért, dugóba kerültünk az autópályán, a sofőr csaj eltévedt Amszterdamban, úgyhogy jó kis út volt, de épségben megérkeztünk végül Leidenbe.

A második block nem volt valami megterhelő, összesen 2 tárgyunk volt, a legal english, jost for fun:D, és a migration law Ericcek és Sabinnal, meg az elején bejártunk egy HR-es órára, de az nem volt hosszú életű dolog, a végén valahogy elfelejtettük, hogy oda is járunk:). A csoporttársainkkal nem igazán kerültünk olyan kapcsolatban, mint az előzőekkel, sőt, de olyan gyorsan elszaladt ez a pár hónap, hogy nem is csodálom. A legal english vizsgán már túl vagyunk, én még megyek a szóbeli persuative speech részre, hogy meggyőzzem a többieket, miért nem kellene Törökországnak csatlakozni az EUhoz szerintem:), mert én hülye biztos voltam a bukásban, és nem próbáltam meg újra, na de majd most;). A Migration lawból Eric 7.5-öt adott a beadandómra, amit az új magyar nemzetiségi törvényről írtam, Sabin eredményére még várok, neki a Common European Asylum System volt a témám. Remélem minél hamarabb ír, mert már furdal a kíváncsiság:))).

A novemberi kalandjaink közül a rotterdami kirándulásról írok még egy kicsit. Természetesen mondanom sem kell, verőfényes napsütés volt minden nap, egészen 23.-áig, amikorra terveztük a városnézést, aznap szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Ez a mi formánk Nórival:)). Nem baj, ez nem tántorított vissza minket, és a nap végére az eső is elállt, bár addigra már szó szerint szarrá fagytam (bocsi, de tényleg:D). Az információs irodában vettünk egy térképet, az alapján tájékozódtunk, van egy 2 és fél órás sétaterv, és ha azt követjük, Rotterdam összes nevezetességét bejárhatjuk. Mi ennek csak a második felét tettük meg, a nagy hidegre való tekintettel, de az is elég volt. Először egy hajóútra mentünk, 9.50€ért a Stipóval, ami az Erasmus híd lábától indul, megnéztünk a főbb nevezetességeket, amiket videóval 4 nyelven be is mutattak, majd Európa legnagyobb forgalmi kikötőjét, hihetetlen mennyi rakomány és konténer volt ott... Nekem tetszett ez a program, pont jól is jött, hogy nem kellett az esőben mászkálnunk. Aztán tettünk egy jó nagy kört a városban, megnéztünk néhány nevezetességet, készítettünk egy tucat esernyős képet, mert hát az is kell:), bementünk a Kijk Kubusban, amik a régi kikötő hexaéder házai, a mellette lévő piacot és végigjártuk, a városházát, és még soksok helyet, ami az utunkba került. A nagy hideg ellenére nekem tetszett a város, bár nem egy tipikus holland, az biztos, egy teljesen új, modern épületekkel és mindennel, sokak szerint olyan new York feelingje van, de azért ezt is érdemes volt megnézni. Az Euromastot kihagytuk, bár állítólag nem nagy szám, viszont ahhoz képest drága. Mindegy, nekem az már kimarad, nem vagyok biztos benne, hogy lenne elég merszem és bátorságom 180 méter magasról nyugodtan gyönyörködni a városban.

A novemberünk így elég pörgősre sikeredett, izgalmakkal teli néhány hetünk volt a vizsgák miatt:), aztán 2 repülőút, kirándulások, de jó volt, csak kár, hogy olyan hamar vége lett, és olyan hamar decemberbe "léptünk" :-)......

Tátámm, újra itt:))) lassan 4 hónap kihagyás után....Gondoltam, hogy azért nem fog olyan könnyen menni ez a blogolós dolog, az utóbbi időben meg pláne nem. Na nem baj, most rászánok egy kis időt, és ha nem is olyan pontosan, de legalább havi lebontásban megpróbálok minél több dolgot leírni, ami velem történt az elmúlt hónapokban. Zajlottak az események rendesen, úgyhogy ha jól sejtem, elég hosszú bejegyzések következnek:).

Így, hogy egy kivételével (az imádott moot court:S) túl vagyunk a holland vizsgáinkon, nem is tűnik olyan vészesnek. Jó, utólag az érettségi is kispiskóta, de ha akkor mondta volna ezt valaki, lehet lecsapom:). Tanulni persze kellett rá rendesen, de nem gondolom, hogy annyi energiát belefektettem volna, mint ahogy azt a jegyeim tükrözik.

Hétfőn a jogi angollal kezdtünk, amiből a vizsga után, ami este fél 9kor ért véget!!, biztos voltam benne, hogy megbuktam, de nem is hatott meg különösebben a dolog, mert ez már csak pluszba megy, az Erasmus szempontjából nem olyan fontos, hogy meglegyen. 4-5 öreg bácsika felügyelt a vizsgán, és mivel az egész évfolyam egyszerre írta, elég sokan voltunk egy hatalmas körelőadóban. Persze itt is csak ketten voltunk Erasmusosok, így az egyik bácsika nem is értett, hogy miért kéri Nóri, hogy mondja el az instrukciókat, még akkor is hollandul folytatta nekünk, amikor mondtuk, hogy nem beszélünk hollandul:). Az azért aranyos volt, amikor azt hitte, azzal van a bajunk, hogy az angol vizsgán angolul van leírva, hogy mi a feladat:D. Az eredményt 3 hét múlvára vártuk, ehhez képest 3 nappal a vizsga után emailben megkaptuk azt. Majdnem leestem a székről, amikor megláttam, de tényleg. Utána még legalább 5x elolvastam, amit a tanár írt. Én 8.8-at, Nóri 7.9-et kapott a dolgozatára. Hát, ez most jót tett az egómnak:).

Szerdán az emberi jogokból tartottunk prezentációt, mind a 6an a csoport és a 2 tanár előtt adtuk elő az esetünket. Bár ez az egyik, ami számít nekünk, ettől féltem a legkevésbé. A két tanár nagyon jófej volt, úgy értékelték, hogy mindenki egyformán jól teljesített, így egyforma osztályzatot is adnak, mindenkinek 8-ast. Ezt a srácokkal meg is ünnepeltük a vizsga után, legalább egy kicsit kikapcsolódtunk, már igazán ránk fért. És legalább ettünk valami finomat is vacsorára:), az sem mellékes:D.

Pénteken a nemzetközi jog alapjaiból írásbeli vizsga volt. Erre kemény egy napot fordítottam, bár inkább csak fél volt, mert a tavaly 12-ből 2 átment statisztika nem volt valami biztató, és ez is csak pluszba ment (volna). Eredmény még nincs, de sejtem, hogy mi lesz:), istenem, ha Ruby elolvassa, hogy milyen hülyeségeket írtam.....:D, de legalább a szándék megvolt, elmentem, megpróbáltam, és minden kérdésre válaszoltam, úgy ahogy.

A moot courtről most inkább nem beszélek, mert csak felidegesítem magam:), reméljük a legjobbakat!

A holland osztályozási rendszer annyiban más az otthontól, hogy 10 fokozatú skálán kapnak értékelést a diákok a munkájukról, az elégséges osztályzathoz pedig legalább 5.5-öt kell elérni. Olyan százalékos módszerként lehetne leírni, például 6,1-es osztályzatot éppúgy kaphat valaki, mint kerek 8-ast. Szinte lehetetlen tízest kapni, de már a kilences is ritkaságszámba megy. Annyiban jobb ez a rendszer, hogy valóban azt kapja az ember, amit teljesített és nagyobb értéke van a jobb jegyeknek, otthon pl. nem lehet eldönteni, hogy az adott négyes egy tényleges négyes (pl. 7) vagy majdnem ötös (pl. 7,8),  netán épphogy négyes (pl. 6,8). Én az itteni 8-asommal és 8.8-ommal abszolút elégedett vagyok, sőt:), az 5.5-tel is beértem volna, de azért így se rossz;).

Az otthoni vizsgák még előttünk állnak, remélem azért ott is lesz némi szerencsénk. Hát, azért kíváncsian várom, hogy 2 hét alatt mit sikerül összehozni, de majd meglátjuk. Addig meg nagy hajrá van, ami tőlem telik, megteszem, és reméljük a Pázmányon se lesznek olyan harapósak a tanárok az őszi szünet után:).

Már lassan 2 hete nem írtam, úgyhogy ha csak röviden is, de épp itt az ideje:). Hát a tanulás éjjel-nappal nem jött be, de ezt sejtettem, ennyire már ismerem magam:D. Amszterdamba még mindig nem jutottunk el, de ami késik, nem múlik, a vizsgák után felfedezzük egész Hollandiát, az már biztos.

A tanuláson kívül nem sok izgalmas dolog történt mostanában, néha vigyáztunk Lórára, meg egyszer segítettünk Ritamariának kitakarítani a házat, de attól függetlenül, hogy nem tanultuk agyon magukat, azért nem szerveztünk túl sok programot, legalább a szándék megvolt a tanulásra, csak néha nehéz volt rászánni magamat, hogy pl. 11-kor kimásszak az ágyból:). Az őszi szünet, ami a tanulásról szólt, nagyon hamar elment....de mostanában észre sem veszem, és máris eltelt egy újabb hét.

Mintha csak tegnap foglaltuk volna le a repülőjegyet, hogy hazamehessünk vizsgázni, már el is jött a nap, amikor szó szerint repülünk haza;). Már alig várom, hogy megérkezzünk Budapestre pontban 21:30-kor, ahol anyáék fognak várni:). Azért egy kicsit most ideges is vagyok, igazából nem tudom, miért, talán mert még egy csomó mindent el kell intézni, azon agyalok, hogy vajon mit hagyok itt, és pl. most, hogy éjjel 2-kor mit kellene még tanulni. Valószínűleg már semmit nem fogok, mert túl fáradt vagyok hozzá, de így még több minden marad otthonra, bár ott már tök mindegy lesz, hogy egyel több vagy kevesebb:). A 7 vizsga mellett ez már fel sem fog tűnni;).

Ma volt egy találkozónk Jeffrey-vel, Paul egyik szintén nagyfejes ismerősével, aki az otthoni szakig beadandónkhoz kapcsolódóan beszélt nekünk a holland közigazgatásról. Hát, ha a témával kapcsolatban nem is, de a Holland rendszerrel legalább egy kicsit közelebbről megismerkedtünk, meg állítása szerint ő is okosabb lett Magyarországgal kapcsoltban:).

A vizsgáimról azért még beszámolok, de azt hiszem, újabb 2 hét szünet következik a blogozásban, azt a kis szabadidőmet, amit otthon tölthetek, igyekszem majd hasznosan eltölteni, mesélni meg a vizsgák után ráérek. Remélhetőleg akkor bővebben, mert most csak ennyire jutott időm, vár Magyarország (és a Pázmányos vizsgák....):))))!!!

A mai nappal hivatalosan is elkezdődött az őszi szünet, amit mi sajnos nem nagyon fogunk élvezni. Hogy lehet egy őszi szünetet - aminek a pihenésről kellene szólnia - berakni a vizsgahét elé??? Persze ők biztosítottak szünetet, de az időzítést egy kicsit kedvezőbben is megoldhatták volna....

Tegnap és ma azért még nem volt hozzá elég lelki erőm:), hogy nekiálljak tanulni, de így is volt mit csinálnom. Behoztam a bloglemaradásomat, az emailezgetéseiment, letudtam a postát, bevásárlást, az elmaradhatatlan szombati piac is megvolt, és ma este még egy kis futásra is rászántuk magunkat. Tényleg "kis" futás volt, de ez elsőre nekem bőven sok volt:D. Facebookra is felkerült néhány új kép, úgyhogy most egy ideig le vannak tudva ezek a dolgok, de legalább így mindent elintéztem, ami függőben volt, most már nyugodtan elkezdhetek tanulni. Mintha az olyan egyszerű lenne, hogy rászánjam magam:P. De sajnos ez nem akarás kérdése, úgyhogy holnaptól tényleg beindul a kőkemény tanulás, ennyi vizsga mellett más lehetőségem nem nagyon van, őszi szünet ide  vagy oda....

A tanulás viszont azt jelenti, hogy hacsak a csütörtöki Amszterdam nem jön össze, nem lesz valami eseménydús az életem, meg időm se túl sok lesz, így a blogozás is szünetel egy kicsit, legalább egy hétig, mert a vizsgákról azért majd beszámolok, de addig még van egy hét, amikor tanulás, tanulás, tanulás kellene hogy legyen, éjjel-nappal, amiről majd egy hét múlva beszámolok, hogy sikerült-e:).

Már az első hét után terveztem, hogy írok egy ilyen bejegyzést, amiben leírom, hogy milyen az itteni egyetemi élet, milyen tantárgyaink vannak, és hogy kik a csoporttársaink. Ezt sikerült másfél hónapig halasztgatni, de nem baj, így legalább a tapasztalataimat is le tudom írni:).

Ha a Pázmánnyal kellene összehasonlítani, teljesen más a két suli. A Hogeschool Leiden egy campus, minden kar egy helyen van, egy épületben, nem messze a vasútállomástól, egy természetvédelmi körzetben. A közelben van több múzeum is ezzel kapcsolatban. Maga az épület nekem nagyon tetszik. Nem tudom, mikor építhették, de biztos nem régen, egy teljesen modern épület, akkora, hogy még a mai napig is simán eltévednék benne térkép nélkül. A legelső találkozáskor kaptunk egy részletes térképet minden emeletről, mindenféle színnel ellátva. Az épületrészek A-G-ig vannak megjelölve, a jogi részleg a 2. emelet F. részén található. Holland szokáshoz híven kívülről téglaépület, belülről pedig színes falak berendezési tárgyak vannak mindenhol. Ez szerintem nem rossz ötlet, nem olyan egyhangú az egész, olyan vidámsággal tölt el:). A libazöldtől megkezdve a pirosig, minden élén szín megjelenik a falon, a padlón, a székeken. Egy hatalmas területen terül el az egész épület, elől biciklitároló vannak, ami szinte mindig fullon van, oldalt pedig parkoló található.

Az iskolának van egy külön bárja, amit mi avattunk fel a Welcome drinkükkel, egy hatalmas Café-ja, ahol rendes menzát sajnos nem lehet kapni:(, az aulában információs pult található, ahol mindig legalább 2-3 ember ül, és vagy egy úgynevezett servicedesük is. Na ez az ami a Pázmányon soha nem lesz. Tulajdonképpen a diákok életének, meg a tanárokénak a magsegítésére szolgál. Egy diákigazolvány felmutatása ellenében, bárki kölcsönözhet max. 4 órára laptopot, projektort, LCD tv-t, vagy akár videokamerát. Így nem kell a sajátunkat magunkkal cipelni. A laptopok esetében még választhatunk is, hogy Microsoftot vagy Apple MacBookot szeretnénk-e. Mi ha lehet a Microsoftot használjuk, de amúgy itt az irodákban mindeni Apple-t használ, az egész épület azzal van tele:). El nem tudom képzelni, mennyi ember dolgozik itt, de rengeteg, az biztos. A termekbe mindig be lehet látni, minden ajtó mellett van egy keskeny üveges rész, de van, ahol egy egész fal üvegből van. Na itt aztán mutogathatna Mohi az óráin, csak a fél suli látná:D.

A magyar rendszertől eltérően itt 4x10 hetes blokkban folyik a tanítás, nem féléves rendszerben. Minden blokkban 15 kreditet szereznek, így egy év alatt mind a 60 kreditet megkapják, amennyiben sikeresen teljesítettek a vizsgán. Nekünk az első blokkban 4 tárgyunk volt; Nemzetközi jog alapjai, Emberi jogok, Jogi angol és Versenyjog.

A nemzetközi jog alapjai hasonlít arra, amit Ádánnyal vettünk, de nekem itt nehezebbnek tűnik. Otthon se volt a kedvencem, itt sem az, de legalább a jogesetek miatt itt egy kicsit érdekesebb volt. Az órát Ruby  Fasten tartotta, egy magas szőke nő, akiről nekem mostanában mindig Ruby az elbűvölő szörnyeteg című sorozat jut eszembe, amiből ugyan egy részt sem láttam, de a cím rá is igaz. Fiatal kora ellenére nagyon szigorú, és rengeteget követel majd a vizsgán, ebben biztos vagyok. Tavaly 12-ből 2-en mentek át a vizsgán, azért ez bíztató....Nóri kitette az üzenő falamra a Kaiser Chief Ruby című számot is, majd ha netalán tán hiányozni fog Ruby, azt fogom hallgatni:). Egyszer Erik Vrinds is tartott, annak az egy alkalomnak több hasznát vettem, mint az összes többi Rubysnak, az egész anyagot összefoglaltuk, és így már sokkal érthetőbb az egész.

Az emberi jogok volt a kedvencem a mostani tárgyak közül. Érdekes is volt, meg legalább ez valamennyire lekötött. Egy idő után a tanár, Sabine és Leone sem volt olyan ijesztő;), mint ahogy az elején tűnt. Vizsgán ebből lesz a magyar esetem, amit elő kell adni power pointtal. Az összes közül ennek a 2 tanárnak nem volt a legjobb az angolja, tegnap Sabine pl. volt, amikor folyamatosan beszélt hollandul, mintha ott se lennénk:). Leone meg kb. úgy kezelt minket, mint az óvodásokat, akiknek mindet a szájába kell rágni. Ő tuti meg van győződve róla, hogy full hülyék vagyunk, százszor megkérdez egy dolgot, hogy értjük-e, pedig néhány közülük pofon egyszerű....

Jogi angolból az első 4 héten a nyelvtant vettük át, ló futtában, de szó szerint. Nekem mindenképp hasznos volt, soha sem árt újra átismételni, ezt követően pedig a tényleges jogi dolgokkal foglalkoztunk. Alapfogalmak, jogrendszerek, bíróság, vállalkozások, minden jogi dolog benne van a könyvben, aminek mi most az első 4 fejezetét vettük át. Minden órán power pointos volt, benne egy-egy játékkal, ami nekünk nem volt valami hasznos, ugyanis a legtöbb holland volt, így mi csak a többieket figyeltük ilyenkor. A tanár, Saskia minden órára rakott be valami "poént", képregény formájában, bár soha senki nem röhögte el magát egyetlen poénon sem:). Ő egyébként szerintem tök jófej nő, ő hívott meg egyszer minket kávézni, meg látszik rajta, hogy tök laza:D. Már első órán megosztotta velünk, hogy már 3x bungee jumingolt életében, pedig ezt azért ki se néztem volna belőle. Vele még biztosan találkozunk, az angol 3 blokkon keresztül tart, így őt még van időn megismerni bőven:).

Az összes közül a versenyjog a legutálatosabb, de komolyan. Szintén Ruby tartotta, egy órát kivéve, amit Adelina, aki sem ma, sem szerdán nem tartott órát előzetes bejelentés nélkül....Nem is igazán a versenyjogról szólt az egész, a Lisszaboni szerződés 101-102 cikket kivéve szinte semmi mást nem vettünk, inkább a moot courttal foglalkoztunk, amit a visszaérezésünk utáni nap kell előadnunk. Egy adott jogesetet kell előadnunk, vádiratot és szakvéleményt benyújtani róla, csoportosan, a bizottságot vagy a céget képviselve. Én a bizottságnál vagyok, Nóri pedig a céget képviseli. azért nem semmi, hogy egy ilyen feladatot adnak, egyáltalán nem könnyű, sőt..., és annyira nem segítőkésze, hogy csak egy kicsit is segítsenek a diákoknak. Ez let volna az első, amit leadunk, ha nem lett volna csoportunk,a mert így milyen lenne már, olyan mintha cserbenhagynánk őket....Úgyhogy ez sajnos maradt a Learning Agreementbe, de csoportosan csak megoldjuk valahogy, Ruby szerint a legjobb jegyek mindig ebből a tárgyból születnek. Na majd meglátjuk.

Szinte minden tárgyra Oxfordos könyvünk van, azért ilyen rohadt drága mind, még ceruzával is sajnálok beleírni, nem hogy szövegkiemelővel kihúzni. Az egész sokkal gyakorlatiasabb, mint Magyarországon, itt kérdezni, vitatkozni kell órán, nem elég, ha csak ott ülsz, mint egy kuka. Pedig sajnos én azt szeretem:). Megtanulom, amit kell, de amúgy engem hagyjanak békén, hogy de mi a véleményem. Ez az, amihez még hozzá kell szokni itt, hogy ki kell merni nyitni a számat. A másik nagy különbség még, hogy itt készülni kell az órára, jogesteket és fejezeteket olvasni, és válaszolni a kérdésekre előre, amit órán közösen megbeszélünk.

Nemcsak nálunk, a minoron, hanem máshol a legtöbb helyen is kiscsoportos oktatás folyik, azaz max 15 ember, ha van egy órán. Mi még ennyien sem voltunk, összesen 6-an, így nem volt nehéz megjegyezni a csoporttársainkat:D. A 6-ból ugye Nóri meg én már eleve kiesünk. Jamina Curacauból, Faranak és Javad Iránból, és Raz Romániából teszi ki a csoportunkat. A fiúk nagyon jófejek, velük soha nem volt gond, az első Hágás látogatást is nekik köszönhetjük, és a végére már elég jó megismernünk egymást, pont, amikor már nem lesz több óránk együtt..... Faranak elég sokat hiányzott, így őt csak most sikerült jobban megismernünk, de vannak olyan beszólásai, hogy az hihetetlen:). Most a legnagyobb problémája, hogy szerezzen egy barátot, mert nem érti, miért nincs, pedig ő egy szép lány. És ezt így nyíltan ki is mondja. Jamina, ő egy külön eset....a végére már őt is megszoktam, de voltak húzásai, amit nagyon nem tudtam hova tenni. Pl. hogy megöltem azzal, hogy fél10kor írtam neki sms-t h nem jó valami a beadandónkba, mert neki korán le kell feküdnie, mert volt egy szemműtéte. Én megértem, de én akkor pl. 2ig ezt csináltam. Na de nem ez a lényeg:), a szép emlékekre kell emlékezni;). Azért szerintem jó kis csapat lettünk a végére, remélem a következő blokkban is hasonló emberekkel leszünk majd együtt.

Egy korszak már majdnem lezárult az Erasmusos kint létem alatt, már "csak" a vizsgák vannak hátra, amitől egyre jobban parázok, főleg, hogy ez lesz az első angol nyelvű igazi vizsgám, de majd mindent beleadok, és hátha sikerül:). A remény hal meg utoljára;). Azért remélem a követező blokk legalább ugyan ilyen jó lesz, ha nem jobb:D.

Jaj, majd el felejtettem. Az épületben van egy zongora, egy rendes nagy, amit akárki használhat, és tényleg használják is. Néha annyira jó, nagyon szépe  játszanak, akik oda leülnek, máris szebb lesz a napom tőle. És ami engem még mindig lenyűgöz, azok az élővirágok. Minden héten lecserélik, és mindenhol ki van téve. Egyszerűen gyönyörű, a legkülönfélébb virágok, mindig más és más, most pl. dísztökös volt kirakva, őszi hangulatot varázsolva az épületbe is.

Egy két dolgot leszámítva nagyon szeretek ide járni, már ezek a színe is meghozzák néha a kedvem:). Na jó, azért én mindig Pázmány párti leszek, a szívem most is visszahúz, de amíg lehet, élvezem ezt az egy évet itt, a Pázmányon még van időm bőven.

Már el is éreztünk az első blokk végéhez, ami nemrég még oly messzinek tűnt....Nem tudom, hogy ennek most örüljek, vagy nem:). Egyrészt, végre nem kell többet részt venni ezeken az órákon, amik számomra kevésbé érdekesek voltak, másrészt lezárul az első blokk, ami azt jelenti, hogy vizsgázni kell. Ez sajnos a dolog velejárója, és egyben kellemetlenebb része. Az utolsó héten, mint általában otthon, itt is minden a feje tetejére állt. Szerdára volt egy beadandó pleadingünk, ami az egész csoportot lefárasztotta, elég sok munkát, és komoly jogi szaktudást igényelt, ami nekünk nincs, így elég érdekes volt megcsinálni, de szerencsére van nekünk egy Razz-unk:D, aki mindenhez ért, így nagyon sokat köszönhetünk neki, hogy sikerült időben elkészülnünk a beadandónkkal. A szerda déli leadási határidő, és a kész remekmű bedobása a pigeonhole-ba tényleg történelmi pillanat volt, amit meg is örökítettünk egy fotóval;). 

Az egész hét szinte e örül forgott. Hétfőn reggel volt egy gyors mock examünk nemzetközi jogból, hogy lássuk, milyen sokat kell még tanulnunk. Hát, jó sokat, sajnos, de ez nekünk kevésbé fontos tárgy az Erasmus szempontjából. Az egész délutánt a suliban töltöttem a pleading elkészítésével, estére hulla voltam, de legalább a nagy része már megvolt.

Kedden volt az utolsó jogi angolunk, ahol csoportos munka keretében folyt a munka. Tök jófej csaj volt velünk, Jessica, aki az angolóra alatt néhány holland mondatot is megtanított nekünk, mi pedig ugyan azokat a mondatokat neki magyarul. A végére egész jól elvoltunk:). Természetesen a pleading aznap is elmaradhatatlan volt, azt gyorsan letudtuk, majd most én egyedül mentem vigyázni Lórára Katwijba. Észre se vettem, úgy elrepült 3 óra, tényleg semmi gond nincs vele, pont nekünk való munka lesz ez;).

Az október 13.-ai facebook őrületből, az international suit up! dayből mi sem maradhattunk ki:D. Bár a hollandok nem is hallottak róla, mi azért itt is képviseltettük magunkat;), ami jó móka volt:). Emberi jogokból megkaptuk az esetet, amit vizsgán elő kell adnunk. Nekem egy magyar eset jutott, illetve mi választhattunk, de ezt azért mindenki alapnak vette, hogy azt kettőn közül csinálja valaki, de nem olyan vészes az ügy, remélem, simán megy majd minden.

Ma még lett volna egy versenyjogunk, ahol a szerdán benyújtott pleadinget elemeztük volna, illetve most kaptunk volna visszajelzést, hogy jó-e, amit írtunk, de hiába mentünk be hajnalok hajnalán a suliba, Adelina beteg, és nem volt óra. Mi még így is szerencsések vagyunk, a többiek mind vonattal jöttek be, Hágából, Rotterdamból, Utrechtből...nekik ez sokkal nagyobb szívás, mint nekünk. Az elején én is szidtam, hogy legalább egy emailt írhatott volna, de most már a dolog pozitív oldalát nézem, a reggeli torna megvolt, alsó hangon 10 km bicajozással, van egy hosszú napom, amikor utolérhetem magam, és 10-re már a Lidl-ös bevásárláson is túl voltunk. Máskülönben lehet, még most is aludnák, és megint annyi a napomnak:). Azért ha lett volna egy kamera, fel kellett volna venni, ahogy szegény Faranak kiakadt a tanárra:D. De megértem őket is, feleslegesen jöttek be ilyen korán, és ők még dolgoznak is.

Az első blokk óráin túl vagyunk, a vizsgák még hátra vannak, de legalább nem kell óráról órára készülni és egy egy órára bemenni, már épp ránk fér egy kis nyugi...már amennyire ez nyuginak mondható:), de én egyelőre élvezem ezt, hogy ma csak úgy vagyok, úgyse tart sokáig ez az állapot...

Amikor arról érdeklődtünk, hogy hogyan szerezhetnénk valami munkát itt, mindenki azt mondta, hogy nem nehéz találni, csak menjünk be egy boltba, étterembe, és kérdezzük meg, hogy van-e valami munka a számunkra, könnyen talál az ember valamit, ha dolgozni akar. Na ige, ez igaz a hollandok számára, azt viszont senki sem mondta, hogy még egy mosogatónak vagy egy árufeltöltőnek is beszélnie kell hollandul....A kezdeti lelkesedésünk hamar elszállt, miután minden munkaközvetítőnél és boltba holland diákokat kerestek. Utolsó próbálkozásként Nóri írt egy levelet a Hollandiai Magyarok Szövetségének a hírlevelébe, hátha akad valami számunkra. Már egyáltalán nem is foglalkoztunk ezzel a dolgozzunk témával, amikor kaptam egy emailt a hírlevélben megjelent kis levelünkre, egy itt élő magyar nőtől.

Ritamarianak hívják, most már azt is tudjuk, hogy otthon is környékbeli, nem csak itt:), ugyanis Nyíregyházán lakott, már nagyon régóta itt él, és van egy tündéri, 2 éves kislánya. Emailben megbeszéltük, hogy állandó munkát ugyan nem tudna nekünk adni, de néha jól jönne a segítség a háztartásban és a gyerekfelügyeletben. Vasárnapra beszéltük meg az első találkozót, Katwijkba, ahol laknak, mert ők most hazautaztak (de jó nekik:-)), és még előtte találkozni akartak velünk. Említettem neki az emailben, hogy már voltunk Katwijkba anyáékkal, és mennyire tetszett a tenger, így tök jó fejek voltak, és mivel jó idő volt, elmentünk a tengerhez. Húú na itt el tudnám képzelni a mindennapjaimat:D. Szép napos idő volt, amit a hollandok ki is használtak, mert nagyon sokan voltak a parton, volt, aki sárkányt eregetett, sétált, a gyerekével játszott a homokban, és a part menti kávézók is mind tele voltak, mi is alig találtunk helyet. Nem is igazán munkamegbeszélés volt ez:), hanem az volt a cél, hogy jobban megismerjük egymást. A tenger után visszamentünk autóval a lakásukhoz, és egészen estig ottmaradtunk, még a fürdést és a lefekvést is megnézhettük:). Lóra tényleg tündéri kislány, semmi gond nincs vele, tipikus szőke holland kiscsaj. Nagyon szép lakásban élnek, teljesen az én stílusom:), tök vidám színek vannak mindenhol. Nagyon örülök, hogy rátalált a hirdetésünkre, sokkal jobban örülök egy ilyen munkának, mint egy állandónak, és egyáltalán nem megerőltető, amit csinálni kell, 20€ 3 óráért azért nem rossz. Nagyon érdekes volt egy olyan embertől hallani dolgokat a hollandoktól, aki már évek óta itt él, és ahogy utána megfigyeltem, tényleg minden igaz, amit mondott...

Én első alkalommal nem mertem nekivágni az útnak bicajjal, így egyben a hollandiai buszozást is kipróbáltuk. A buszok ugyan olyanok, mint otthon, az árak viszont kb. 4X annyiba kerülnek, ami rengetek 10-12 kilométerért. Este már kb. fél 9 volt, mire hazaértünk, még jó, hogy a busz majdnem a házunk előtt tesz le minket, így nem kellett sokat gyalogolni. Én nagyon jól éreztem magam ez alatt a pár óra alatt, amit a családdal töltöttünk, és egy csomó új élményt szereztünk. Remélem, hogy sokszor találkozunk még velük, és sokszor megyünk még Katwijkba. Kezdem egyre jobban megszeretni ezt a "kis" falut, a tenger az örök kedvenc marad, de az egész nagyon hangulatos, mindig szívesen megyek oda vissza. Remélem alkalom is lesz rá bőven.

Unatkozni éppen eddig sem unatkoztunk, de most tényleg van mit csinálnunk. Szerdára be kell adni a pleading-et a suliba, amit igazság szerint egy kicsit későn kezdtünk el csinálni, így elég necces a vége felé, de már alakul:). Csakúgy, mint eddig, óráról órára most is készülni kell, úgyhogy az elmúlt napokban nem nagyon unatkoztunk. Szerencsére az otthoni vizsgáink nagy részét is sikerült már elintézni, szép lesz az a 2 hét otthon: S, minden napra egy vizsga....

A 3 napos Leiden fest után kénytelenek voltunk visszarázódni a tanulós hétköznapokba. A Hogeschool-os tanáraink most is gondoskodtak róla, hogy ne unatkozzunk:). Egy beadandó pleading szerdára, egy nemzetközi jog mock exam hétfőn (szeretünk Ruby….), közben még lesz emberi jogok meg jogi angol is. Ja, és nem ártana lassan újra nekilátni a Gerencséres beadandónak, meg az Európai belső piac gyakosnak is. Faladat az van bőven, milyen jó lenne, ha egy kicsit megállíthatnánk az időt, hogy mindezekre legyen elegendő időm:).

Most érzem magamon, hogy kezdek fáradni, a ma reggeli 8:30-as órára alig bírtam felkelni, bár ez nálam nem meglepő:D. Hasznos volt az óra a beadandónk szempontjából, sokat segített Adelina, a tanár. Utána még kb. egy órát a suliban töltöttünk a pleading-gel, és ennyi idő pont elég is volt, hogy a nap további részében képtelen legyek bármit is csinálni, amihez egy kicsit is gondolkodni kell. Nóri se volt valami fitt, így a tanulással nem is próbálkoztunk, mégis tök hasznosnak érzem magam a mai nap után. A szokásos lidl-ös bevásárlás után mostunk, én szinte szó szerint mindent, törölközőt, ágyneműt, a ruháimat, kabátomat, így egy ideig erre nem lesz nagy gondom. Otthon biztos nem használnám, de itt jó, hogy van szárítógép, ennyi ruhát fogalmam sincs, hova tennék, így meg hamar megvan az egész. Anyáék javaslatára, hogy megháláljuk, amiért itt lakhatunk, Nórival ketten rendbetettük a kertet. Gyönyörű szép kertjük van Ankééknak, egy csomó különleges fa és bokor van benne. Falevél volt bőven, és persze a szél is ellenünk dolgozott:), de mire az elő adag mosás lejárt, a hátsó kerttel kész is lettünk. Sokkal szebb lett az udvar így lehullott falevelek nélkül, és tök jó érzés volt, hogy ezt mi csináltuk:D. Szinte minden napra jut valami, amin meglepődünk itt a házban. A falevélgyűjtés közben pl. a kert végén Nóri rábukkant egy hatalmas trambulinra. Mondanom se kell, ez volt a nap fénypontja. Úgy ugráltunk rajta, mint a kisgyerekek, és egy csomó képet készítettünk. Bár először ez is tele volt falevelekkel, Nóri letakarította őket, így hamar birtokba vehettük. Szerintem még egy jó párszor hátramegyünk ugrálni egy kicsit, amíg itt lakunk, pont mondtam Nórinak, hogy majd amikor tanulunk a vizsgáinkra, és már agyilag zoknik leszünk, kimegyünk a kertbe, ugrálunk egy kicsit, és már fel is töltődünk;). Azért milyen menő már, hogy csak úgy vesznek egy trambulint a kertbe.... Bár volt ott más is, pl. egy tök aranyos kis kuckó, ami a Lauráé volt, tök jól ki volt festve meg megcsinálva. Azt ma már persze nem használja, így oda egy ping pong asztal volt berakva, a mellettünk lévő szobában itt az emeleten meg egy csocsóasztal van. Hát, tudnak élni ezek a hollandok is rendesen;).

Annyira nem is volt rossz ez a kis kerti munka, mozogtunk egy kicsit, segítettünk másoknak, meg kikapcsolódásnak se volt rossz, és olyan jó érzés lenézni az ablakunkból, hogy milyen szép, és ezt mind mi csináltuk. Egy ilyen nap után tök jól érzem magam (na jó, most hulla fáradt vagyok, de akkor is:)), mindent megcsináltam, amit terveztem, sőt, még talán többet is. És ha csak egy kicsit is, de arra az időre elfelejtkeztem arról, hogy egy elég húzós egy hónap áll előttem, amitől már most parázok...

És mivel most már lassan kezd biztos lenni, leírhatom, hogy munkánk is lesz, egy magyar nő családjánál, besegítünk a házimunkába és a gyerekfelügyeletbe, de erről majd a vasárnapi találkozó után beszámolok:).

Sajnos a napokat nem tudom meghosszabbítani, akárhogy is szeretném J, így az egyre közeledő vizsgák és a sok teendő miatt most már tényleg nagyon oda kell figyelnem, hogy jól osszam be az időmet, és hogy ne töltsek sok idő felesleges dolgokkal, mint pl. az órákig tartó facebookozá. Erre most tényleg nagyon oda fogok figyelni, mert akár törik, akár szakad, amit elvállaltam, meg kell csinálnom, sajnos senki nem fogja megtenni azt helyettem…De hát ezért vagyok itt, hogy tanuljak, egy hónapot meg csak kibírok valahogy, max. majd óránként járok trambulinozni, hogy feltöltődjek egy kicsit;).

Vasárnap délután, ahogy terveztük, túljutottunk a városházán:), és a nagy függetlenség napi rendezvény többi részét is megnéztük. Csakúgy, mint este, délután is a város legalább 10 különböző pontján, más-más stílusban szólt a zene a felállított színpadokon, a leideni Váci utcából nyíló kis utcán, és a folyóparton végig kirakodóvásár volt. Mindent lehetett kapni, amit csak az ember el tud képzelni. Ruhát, ékszereket, ajándéktárgyakat, mindenféle ételkülönlegességet, virágot (végül is csak Hollandiában vagyunk;)), játékokat, és még sok más dolgot. Pl. epret is:D, amit mi is vettünk, ez tényleg minden héten elmaradhatatlan, kihasználjuk, hogy itt még mindig van belőle, amíg még lehet. Amikor azt hittem, hogy eddig tartott a vásár, rájöttem, hogy valójában csak akkor kezdődött. Választék az volt bőven, mindenből, csak idő kellett hozzá, hogy minden egyes árusnál körülnézzen az ember.

A kirakodóvásár majdnem egészen az állomásig elért, és ott kezdődött a vidámpark. Hát ekkorát Magyarországon még nem láttam. Az állomás előtt és a környező utcákban, ahol mi voltunk, egymás hegyén, hátán voltak a különböző játékok. Nem próbáltam ki egyiket sem, nem is terveztem, de amikor megláttam őket, pláne nem:D. Abszolút megelégedtem a látvánnyal, hogy akik benne ülnek, mennyire élvezikJ. A szellemkastélytól megkezdve hatalmas óriáskerék, 60 m magas körhinta, minden volt, és mind tele. Jó, hogy az emberek nem estek ki belőlük, én meghaltam volna, ha fejjel lefele kell lógnom, de ők láthatóan jól érezték magukat. Dorcsit szerintem onnan ki se lehetett volna hozni:). Minden korosztály számára biztosítottak szórakozási lehetőséget, és a hollandok ezt ki is használták.

Most már értem, miért erre a napra gyűjtenek a Leideniek egész évben. Tényleg van mire elkölteni a pénzt, egy kör a vidámparkban 8-10 €, és választék van bőven, és még nem is láttuk, csak egy töredékét a felhozatalnak, de a legtöbb ember mindent kipróbált szerintem, amit akart. Bár az még mindig rejtély marad számomra, hogy azért 1000€t hogy lehet elkölteni 2-3 nap alatt....de állítólag nekik sikerül, évről évre, október 3.-án:).

Nem voltunk késő estig kint, mivel 2010-ben október 3. otthon is nagy napnak számított a választások miatt, úgyhogy az esti party helyett mi itthon vártuk izgatottan az eredményeket.

Másnap viszont tovább folytatódott a fergeteges ünneplés. Munkaszüneti nap lévén szinte az egész város a felvonulásra készült, ami 13:00-kor kezdődött, de már 14:00 is bőven elmúlt, mire a Zouterwoudsesingelre ért. Addig 2 "zenedoboz" haladt el az utcán, hogy ne legyen olyan hosszú és unalmas a várakozás, bár a hollandok jól elvoltak, még nem találtam meg a Youtube-n, hogy mit, de tuti valami tipikus holland dalt énekeltek közösen. A szervezők elszórakoztatták őket, halálian néztek ki egyforma frakkban, kalapban, esernyővel a kezükbenJ. A felvonulás a házunk előtt ment el, mi mégis a közeli saroknál vártunk. A legtöbb ember itt gyülekezett, mivel itt a legtöbb felvonuló csoport megáll és bemutatja a produkcióját. Igaz, hogy a végére már nem bírtam megmozdulni az egyhelyben állástól:), de megérte várni. Közel két órába tellett, mire mindenki elment előttünk. A felvonulást a város méltóságai kezdték, sajnos nem tudjuk, ki-ki volt, de biztos nagy emberek:D, lovas kocsikkal és hintókkal ők vezették a sort. Ezt követően katonai autók és tank vonult el előttünk, különböző fúvószenekarok, lovasok, Friss házasok:). Nem tudom, mi alapján, de valahogy különböző 'kategóriákra' osztották a felvonulókat, bemutatták az újévet (ők az elit Webster University diákjai voltak), az Október festet, a karneválokat, a velenceit és a Rióit is idevarázsolták, szüreti mulatságot, és elengedhetetlen volt a Heinekenes kamion is. Nem lehet felsorolni mindent, ami láttunk, de élménynek nagyszerű volt:). (A mellettem álló lánynak Leiden jelképe, a 2 keresztbe tett kulcs volt a körmére mintaként festve, ő biztos nagyon beleélte magát az ünnepbeJ)

A 3 napos rendezvénysorozatot este tűzijáték zárta, amit mi szépen végighallgattunk a szobából:), nem is tudtunk, róla, hogy lesz, de a hangok alapján jó sokáig tartott.

A holland zenére visszatérve, egyébként olyan, mint nálunk a mulatós zene, vagy, ahogy Nóri mondta, olyan Balázs Palis, de tényleg:D. A bulikat illetően arra jutottunk, hogy minden elfogultság nélkül a magyar bulik sokkal jobbak, mint az itteniek, náluk a buli kb. egyenlő a kocsmában/bárban elálldogálással, úgyhogy ebben mindenképp az otthoni a nyerő:).

Jó volt ez a 3 nap, kár, hogy vége, nekem nem volt könnyű visszaállni a régi kerékvágásba, és a tanulás iránti lelkesedésem is hamar elmúlt a hétvége után, de örülök, hogy itt lehettünk ez alatt a 3 nap alatt, és megnézhettük, hogyan ünnepelnek úgy igazán a Leideniek, biztos, hogy szép emlékként fogok visszagondolni erre a néhány napra:).

Leidenben napok óta nagy a nyüzsgés. Azt eddig is tudtuk, hogy október 3. nagy ünnep számukra, de azt nem, hogy ekkora. Egészen tegnap estig.

Pénteken lakbért fizettünk, és ekkor Paul és Anke elmesélte, hogy mit ünnepelnek ezen a napon (és heves tiltakozásunk ellenére fejenként 25€-t visszakaptunk, ajándékba, hogy költsük el a hétvégén....sokszor elgondolkodok, hogy mivel érdemeltük ki, hogy ilyen nagyszerű emberekhez kerültünk:)). Röviden: a nyolcvanéves háború alatt (1568 – 1648), a Hollandia függetlenségéért vívott csatákban fontos szerepet játszott a város. A spanyol csapatok (1574) fél éven keresztül tartották ostrom alatt Leident, de lakosai az élelemhiány ellenére is hősiesen ellenálltak. Végül csak a várost körülölelő csatornarendszerek szétrombolásával sikerült visszavonulásra kényszeríteni a támadó csapatokat: a helyi terepet jól ismerő hollandok elárasztották a síkságot és október 3-án Leiden felszabadult. A holland védelmezők sajttal, heringgel és kenyérrel vonultak be Leidenbe: ez a nap a mai napig ünnepnek számít, és természetesen ilyenkor mindenki heringet és sajtot eszik, és persze hutspot-ot. "A legismertebb egytálétel a „hutspot“, melynek minden étlapon biztos helye van. Összetevői: marhahús, hagyma, burgonya, sárgarépa – mindez összefőzve egy egészen egyedi ízkombinációt alkot. Az étel története (legalábbis ahogy Leiden lakosai a várost látogatóknak mesélik): a 16. században spanyolok foglalták el a várost, a már kiéhezett, legyengült lakosság csaknem behódolt, amikor is holland szabadságharcosok, akik a spanyol uralom ellen fogtak össze, a spanyolokat a városból kiűzték. A menekülők a nagy sietségben hátrahagytak egy nagy agyagfazekat, melyben valamiféle sűrű leves volt többféle hússal, gyökérzöldségekkel és csicseriborsóval. A hollandok egyszerűen adaptálták az ételt, átalakítva egy zöldséges egytálételre, amibe marhahúst is belefőztek. Mind a mai napig az itt élők október 3-án megünneplik a felszabadulásukat, melyre természetesen hutspot-ot készítenek. A helyen pedig, ahol az edényt találták, egy emlékmű áll."

Tegnap estére meghívást kaptunk egy közös vacsorára, ahol rajtunk kívül részt vett az egész család, Yodit, és Laura meg David barátai. A végére már kb. 12-15 ember összegyűlt a lakásban. A tradíciókhoz híven mi is hutspot-ot ettünk, amit szerintük mindenkinek ki kell próbálnia legalább egyszer az életben. Kellemesen csalódtam, amikor megkóstoltam:). Nekem nagyon ízlett, főleg a marhahússal együtt, tényleg megérte kipróbálni. Desszertként pedig a magyar fánk holland megfelelője, oilebollen, azaz holland fánk került az asztalra.

A tegnap este egyáltalán nem a terveimnek megfelelően alakult, ami végülis nem baj:). Azt hittem/reméltem, a vacsorára is elfelejtenek meghívni minket, de nem így történt. Aztán kiderült, hogy nem október 3.-án van a legnagyobb buli az utcán, mint ahogy mi gondoltunk, hanem az előtte való nap. Így a vacsora után a városházához is kinéztünk. Hatalmas tömeg volt az utcán, mindenhol. A Hoogvliet-tel szemben felállított színpadnál koncert volt, a Városháza mellett különböző pontokon más-más zenei stílusban szólt a zene, a vasútállomásnál pedig vidámpark van, ahova tegnap este már nem jutottunk el. Hát nem túlzok, hogy szó szerint hering-party volt. Megmozdulni se tudtunk, az emberek áradata vitt magával minket. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy ezek a magas hollandok mindjárt agyonnyomnak a kis termetemmel:), de hál istennek sikerült valahogy kiszabadulni a tömegből. És ennyi elég is volt a tegnapi buliból, ami nem sokkal volt több, mint egy óra, de nekem bőven elég volt. Azért egy partyfotóssal csináltattunk egy fotót, aki a kezünkbe nyomott egy cédulát egy sorszámmal és címmel, amit nem tudunk, mit jelent, de kíváncsi vagyok, milyen lett a kép, majd valamelyik nap elnézünk az üzlet felé. 

Egyébként szerintem jól meg van szervezve a 3 napos rendezvény. Paul mondta, mivel ő a városi tanács tagja, hogy a város határában mindenhol rendőrök vannak, hogy a "vandálokat" ne engedjék be a városba, láttunk lovas és bicajos rendőröket, meg mentősöket is, és tényleg már a hét elején elkezdték a sátrakat építeni. Armin Van Buuren tegnap sajnos nem adott koncertet:D, de ma még lehet, bár kétlem...

Ma is megyünk ki, most talán a vidámparkig is eljutunk, bár én 10€ért nem nagyon akarom kipróbálni egyiket sem, meg amúgy sem:), de a hangulat miatt megéri. Állítólag különböző vásárok teszik felejthetetlenné a fesztivált, a hering és kenyérosztás elmaradhatatlan része az ünnepségnek, akárcsak a színes körmenet és vidámpark. A heringet biztos, hogy kihagyom, de a többit kíváncsian várom. Holnap 1-kor lesz egy felvonulás, azt hiszem itt a ház előtt, biztos az is érdekes lesz.

Leidenen kívül még 2 olyan város van Hollandiában, ahol csak ők ünnepelnek, és csak nekik munkaszüneti nap. Így természetesten hétfőn iskolába se kell menni:). Én nem tudok olyan városról Magyarországon, ahol ilyen lenne, hogy aki ott dolgozik, annak valamilyen okból nem kellene aznap dolgoznia. Azért örülök, hogy itt vagyunk, és láthatjuk ezt a nagy ünnepet, nagyon érdekes, hogy ez nekik tényleg mennyire fontos, és ilyen téren mennyire tisztelik a hagyományokat. A piacon pl. rengeteg hutspot alapanyagot árultak, előre összevágva egy zacskóba, szinte minden standnál lehetett kapni.

Most, hogy 1 hónap után rászántam magam, hogy tanulok, közbejött ez az ünnep, úgyhogy a hétvégi tervek is ugrottak, de tanulni még van időm, függetlenségi napi bulin meg lehet, most vagyok először és utoljára (nagyon valószínű, hogy utoljára:)). Általánosságba véve, azt hiszem, 1 hónap után jött el az idő, amikor kezdem jól érezni magam, a problémáink, lassan de biztosan megoldódnak, sokkal felszabadultabbnak érzem magam, és kezdem élvezni azt, hogy itt vagyok:). Már épp itt volt az ideje….

El se lehet mondani, milyen jól érzem most magam:D, hihetetlen, mennyi energiám lett szinte 2 perc alatt. Végre valahára megoldódott a lakásügy, legalábbis egy időre.

Azt már nyáron megtapasztaltuk, hogy Hollandiában lakást találni bizony nem könnyű dolog, sőt. Nagy nehezen találtunk egy lakást, de csak Október 1.-től, így kénytelenek voltunk Szeptemberre szállást keresni, ekkor még úgy gondoltuk, egy hónapra. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy Joost segítségével a Hogeschool egyik részlegének az igazgatójánál kaptunk szállást. Nem is tudom, hogy fogjuk meghálálni ezt a sok segítséget nekik. Október 1. lassan itt van, és már hetekkel ezelőtt telefonon beszéltem a pasival akitől a lakást béreltük volna, és állította, hogy természetesen minden rendben van a lakással, és mehetünk 1-jén. Persze utána elfelejtett email-t írni, nem válaszolt se a mi, se az Anke üzeneteire és hívásaira, mígnem 5 nappal a költözés előtt volt kegyes és kb. 20 egymás utáni csörgetés és egy sms után válaszolt egy rövid üzenetben, hogy bocsi, a szoba már nem elérhető. Még jó, hogy időben értesített minket, de ezt email-ben meg is köszöntem neki, sajnos nem tudom szó nélkül megállni, ha valaki hülyének néz....

Igazából már az előtte való napokban sejtettük, hogy ebből már nem lesz semmi, de azért Nórival mi még titkon reménykedtünk, hogy hátha. A Hogeschool-ban persze már mindenki tudott róla, így Maureen keresett is nekünk egy apartmant, ahova mehetünk. Tényleg nagyon szép volt a szoba, csak éppen iszonyat kicsi és rohadt drága. Első hónapra 960€t kellett volna befizetni letéttel és adminisztrációs díjjal együtt (amibe nem tudom, mi kerül közel 20 000 Ft.-ba!!!). Az elmúlt 3-4 napunk ebből állt ki, hogy lakást kerestünk. A neten, ingatlanirodáknál, könyvtárnál, de mily meglepő, semmit nem találtunk, pedig tényleg minden tőlünk telhetőt megtettünk.

Röviden és tömören most az van, hogy visszamondtuk a 400€-ós lakást, és megegyeztünk Ankéval, hogy itt maradunk náluk, mivel ő is sokallta azt a pénzt egy akkora helyért, és utálja, hogy ennyire le akarják húzni a külföldi tanulókat. Ami igaz, nem tudom, miből gondolják, hogy ki tudja akárki is fizetni ezt a hatalmas összeget havonta. Sajnos a legtöbb esetben kifizetik, mert fullon vannak ezek a helyek, de csak azért, mert egyszerűen nincs más lehetőségük a diákoknak. Úgyhogy mi igazán hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ilyen emberekhez kerültünk, most szó szerint ők a mi megmentőink:). Azért nem mindegy, hogy havi 385 vagy 250€-t fizetünk, meg hogy kikkel élünk együtt. Bár Anke állítja, hogy örülnek, hogy maradunk, remélem tényleg így gondolja, és a családja is...Azért elég cikis volt felhozni a témát, meg beszélni róla, úgy, hogy nem tudtuk, mit gondolnak valójában, mert ő pl. azt hitte, hogy mi nem szeretünk itt lenni és el akarunk költözni, pedig szó sincs róla, pont fordítva:).

Na mindegy, végül megbeszéltük a dolgot, és ezzel akkora stressztől szabadultam meg, nagy kő esett le a szívemről:). Már utáltam erről beszélni anyáékkal is. De most már minden jó, maradhatunk, ameddig akarunk, bár én azért már most elkezdek lakást keresni, hogy miután Nóri nem lesz itt, legyen hova mennem, azért nem akarok 1 évig a nyakukon lógni.

Mivel holnap se lesz óránk, végre hosszú távra is berendezkedhetünk, és nem kell többet a bőröndből keresgetni a ruháinkat, abból elég volt egy hónap is:). Ha még találnánk valami munkát is, az maga lenne a tökély, de egyelőre örülök, hogy van fedél a fejünk fölött, ettől többet mára nem is kívánhatnék. Azért Maureen fejét szívesen meglesném holnap, amikor az email-t olvassa, hogy itt maradunk:), és nem a szerinte tökéletes helyet választottunk. De nekünk ez így jó, és az a lényeg, nem az, hogy ő mit gondol:).

Így, hogy tele lettem energiával, még a torna is sokkal jobban esett, akármit meg tudtam volna csinálni annyira feltöltődtem, és végre nyugodtan alhatok, szerintem még álmomban is mosolyogni fogok, mint ahogy azt csinálom kb. 5 órája folyamatosanJ.

Épp ma van egy hónapja, hogy megérkeztünk Leidenbe, és mintha csak tegnap lett volna. Pedig már átléptünk a második szakaszba is:), azaz utálomeztazországot fázisba. És én sajnos tényleg észrevettem magamon, hogy egyre jobban idegesít minden, a bicajos szokásaik, hogy csak úgy kivágnak eléd (pedig eddig is így volt), hogy miért nem lehet Mastercarddal fizetni, hogy még egy árufeltöltőnek meg egy mosogatónak is beszélnie kell angolul, hogy egyszerűen nem lehet lakást találni, meg úgy minden. És hogy szerintem itt sokkal udvariatlanabbak a fiúk, mint otthon, bár ez is inkább csak most kezd idegesíteni, bár Nóri szerint csak ugyan olyanok, mint Magyarországon:).

Azon, hogy minden kb. 2-3x annyiba kerül, mint otthon, már nem lepődök meg. Okés, hogy az ő fizetésükhöz képest ez nem drága, de gondolhatnának arra a sok Erasmusosra is aki ide jön tanulni:):):), bár kétlem, hogy az ázsiaiak rá lennének szorulva, hogy olcsóbban vásároljanak. Igazából ki lehet fogni olcsó dolgokat is, csak jól körbe kell nézni, hogy mit hol érdemes beszerezni.

Hát őszintén szólva nem tudom, hogy a hollandok milyen normális kaját esznek. Ebédre állítólag szendvicset meg tejet, de a szendvics az tuti, a suliban nincs is menza, amit anya nehezen hisz el:), de szendvicsen meg joghurton kívül nem sok mindent lehet kapni. Egyszer emlékszem, hogy Gyömbi mondta, hogy Dániában olyan lusták az emberek, hogy még a palacsintát is készen veszik a boltból. Na a hollandok sem különbek. A rántott hús előre be van panírozva, a fasírt megsütve, még a szelet sajtot meg ananászt is előre ráteszik a bepácolt húsra, és kettesével becsomagolva eladják. A spagettit is egy fős adagokban lehet kapni, bár nekem eddig egyik fajta sem ízlett azok közül. Kínai meg török étterem sok van, de én olyan normálisat, mint ami otthon van, még nem láttam, pedig egy Főzelékfalót igazán csinálhatnának ide is:D, nem jönne rosszul. Mivel még mindig Ankééknél vagyunk, nem főzünk,(kíváncsi vagyok utána fogunk-e....), úgyhogy nem mondhatom, hogy hűű de változatosan kajálunk, sajnos. A szendvics tuti befutó, a Lidl-ös pizza meg lasagne elkészítése azért még nem okoz gondot:), az legalább normális kaja, na meg a tojássaláta, amire eléggé rákaptunk mostanában, heti 5-6 dobozzal megeszünk fejenként:), kíváncsi vagyok, mikor unjuk meg. És felháborító :D, hogy annak ellenére, hogy semmi normálisat nem eszünk jóformán, nem hogy fogyunk, hanem hízunk. Ami ellen sürgősen tennünk kell valamit, a napi minimum 8 km. bicajozásnak még nem látom az eredményét, úgyhogy ma estétől Rékát is bevonjuk a közös tornába. Úgyis spórolni kell, a legideálisabb hely a fogyáshoz az Erasmus:), már csak tartani kell magam a tervhez.

A hollandok szinte mindent a saját rendszerükre alakítanak ki, ami nem rossz, de nem gondolnak a turistákra meg a külföldiekre szerintem ezáltal. A legtöbb helyen,- kivéve McDonalds, Vodafone bolt meg az egyik könyvesbolt-, nem lehet Mastercarddal fizetni, csak chipcarddal, ami a holland bankkártyán van. Így igazából a mi bankkártyánkkal nem sokat érünk, kénytelenek vagyunk készpénzzel fizetni, bár én már nagyon gondolkozok egy holland bankkártyán, hosszú távon lehet jobban megérné, mert a vonatnál is pl. szolgáltatási díjat kell fizetni ha kp-ban fizetsz. De ezen még gondolkozok majd. A munkában ugyan ez van, a holland diákoknak rengeteg lehetőségük van e téren, és valóban mindenki dolgozik, itt ugyanis a szülők a legtöbb esetben nem támogatják a gyerekeiket, így rá vannak kényszerülve a munkára. Mi viszont akárhogy szeretnénk, nem találunk munkát. A legtöbb ügynökség kifejezetten holland fiatalokra specializálódik, a boltba az árufeltöltőnek, az éttermekben a mosogatónak, mindenkinek beszélnie kell hollandul, így nem tudom, valaha találunk-e munkát, de nem adjuk fel a kutatást:), mert egy kis plusz pénz nagyon nem jönne rosszul ilyen árak mellett.

Az én meglátásom szerint a kajára meg az öltözködésre nem sajnálják a pénzt, meg rengeteget utaznak, viszont a házakra nem igazán adnak. Magyarországon sokkal jobban odafigyelnek, hogy nézzen ki valahogy, meg otthon sokkal tisztábbak is. De gondolom ez őket nem zavarja, legalábbis nem úgy tűnik. És igen, Hollandia, meg Leiden, tényleg nagyon tiszta, de ez nem az lakosságnak köszönhető nagyrészt, hanem hogy gyakran takarítják a közmunkások. Viszont ha ők nem lennének itt nap, mint nap, nem tudom, hogy nézne ki a város. A suliban is simán otthagyják az asztalon a szemetet meg a kajamaradékot, ami nekem azért elég furi, lehet egy kicsit elfogult vagyok, de azért a Pázmány aulája nem ilyen durva, pedig azért az se kutya néha. De az legalább egy jó pont a hollandok részékről, hogy ha az emberek nem is nagyon törődnek vele, a vezetés gondoskodik róla, hogy tiszta legyen a környezet.

Az nagyon furi, hogy tényleg mindenhova bicajjal járnak az emberek, a bulitól megkezdve az esküvőig. Tegnap este Anke meg Paul kiöltözve, magas sarkúban meg frakkban bicajjal ment partizni:). Elképesztő, hogy a vasútállomásnál mennyi bicaj van letéve, naponta több ezer, jó, hogy megtalálják az emberek a sajátjukat.

A szombati piac nélkül el se múlhatna a hét:). Én már magát azt a hangulatot imádom, mindenki jön megy, az árusok kiabálnak, hogy mit mennyiért, nagyon jó:D. A halas sort általában kihagyjuk, már a szagától is rosszul vagyok, nem tudom, hogy tudják megenni a nyers halat egy hoddogkifliben. A 3 db citrom 1€-ért és 2 doboz eper 2€-ért kihagyhatatlan minden héten, de ruhát, húst, bicaj kellékeket, sajtot, mindent lehet itt kapni, bár nem mindig olcsóbb, mint a boltban, de azért én szeretem:). A szombatot mindig a piaccal kezdjük. Ja, majd elfelejtettem, itt még a piaci árusok is 6 nyelven beszélnek:D (bad dutch-good dutch-bad english-good english-bad german-good german),sajnos pont magyarul nem tudott a srác:).

Az időjárást már kevésbé kedvelem. Egyáltalán nem lehet kiszámítani, hogy milyen idő lesz. Nagyon ritkán süt csak a nap, akkor is 1-2 órára, az eső viszont akármelyik pillanatban elkezd esni. És ez most hülyén fog hangzani:D, de nem úgy esik, mint otthon, hanem sokkal hosszabb cseppekben és nem olyan sűrűn, olyan furán, de ezt így nem lehet leírni. Amúgy a változatosság kedvéért most is esik, azért jutott ez eszembe:).

A bulizási szokásaik is mások, mint otthon. Eddig egy olyan helyen voltunk, ahol lehette táncolni, vagyis ahol volt kialakított tánctér, a többi hely olyan, mint egy kocsma nálunk, mindenki nyomul a tömegben, van egy-két asztal meg bárszék, de senki sem táncol. csütörtökön Fabio meghívott minket a lakására, ahol rajtunk kívül még kb 20an voltak, és mindenki más országból. Volt olasz,magyar:), francia, spanyol, görög, török, kanadai, indiai akikre emlékszem. Utána elmentünk a Roebels-be, ami szintén egy kocsmaszerű hely volt, de nem volt olyan rossz-e, meg legalább lehetőségünk volt ismerkedni, mert a suliban arra sajnos nem nagyon van lehetőség.

Nekem nagyon furi, hogy mivel itt van a tenger szinte egy köpésre, a sirályok szabadon repkednek a fejünk felett. A galambokkal még mindig nem vagyok kibékülve:), de már kezdem megszokni őket, bár ha lehet, inkább kikerülöm az ő területüket. Meg abba is néha belegondolok, hogy mi tulajdonképpen majdnem 7 méterrel a tengerszint alatt vagyunk, ami hihetetlen, és nekem egy kicsit félelmetes is, de ha nem tudnám persze fel se tűnne.

Ja igen, a lakás. Azzal most eléggé hadilábon állunk, akitől béreltük volna október 1-től, enyhén fogalmazva pácban hagyott minket, és ezt egészen a mai napig nem volt hajlandó közölni, ma is csak ezért, mert kb 20x csörgettük egymás után. Úgyhogy megint ott tartunk, mint eddig, hogy újra kereshetünk lakást, ami nem könnyű, havi 400€t meg azért nem szívesen fizetek ki egy kis lyukért. De még él bennünk a remény, talán hétfőig sikerül valamit találni.

Ezt az oldalt ma találtam, muszáj betennem ide, hogy majd később is könnyen megtaláljam, van egy stílusa annak aki ezt írta, de nekem nagyon tetszik:D. http://www.kkeettoo.com/amsterdamhun/miert.html

Az egy hónap tapasztalatai alapján szerintem nem könnyű az élet Hollandiában, se munka, lakás, tanulás terén, de talán idővel minden egyszerűbb lesz. Azt, hogy tetszik-e, nehéz megmondani. Jól érzem magam, de jobb lenne, ha nem lennének ezek a mostani "kis" problémáink. De azért próbálom élvezni, hogy itt vagyok:), minél több helyet megismerni, és megtanulni hollandul, mert otthon nehezen szánnám rá magam, sajnos még itt is, de az elhatározás már megvan;).

Ma egy fárasztó, ám annál élvezetesebb napot tudhatunk magunk mögött. Már hetekkel ezelőtt regisztrálni kellett a neten a ma megrendezésre kerülő nemzetközi napra, amelyre a buddy-k hívtak el minket. A rendezvény célja az volt, hogy a Hágában található törvényhozó-és békefenntartó intézmények működését bemutassák az érdeklődők számára, ugyanis a rendezvényen bárki részt vehetett, aki akart és előre regisztrált. Persze némi szerencse is kellett hozzá, hogy legyen hely abba az intézménybe, amit meg akartunk látogatni. És a szerencse ebben az esetben mellénk is állt, sikerült a legjobb helyekre bejutnunk.

Összesen 7 intézmény volt elérhető az érdeklődők számára, és ebből 4-et lehetett kiválasztani, 11-14, és 14-17 óra közötti intervallumban. Mi az OPCW, Peace Palace és az ICTY-t választottuk, a végén pedig a nemzetközi vásáron tettünk egy kört. Ingyenes buszjárat volt a résztvevőknek, így könnyen eljutottunk egyik épületből a másikba, és az út során egy kis idegenvezetésben is részünk volt, néha a mi kedvünkért angolul:). Haláli volt a pasi, aki a buszon tartotta az eligazítást, volt egy stílusa, nekem egy kicsit Robin Williamsre emlékeztetett:).

Első utunk az OPCW-be vezetett, azaz a Vegyifegyver-tilalmi Szervezethez (de hülye neve van magyarul....:)), amely a vegyi fegyverek világméretű betiltását és a készletek felszámolását céljául kitűző nemzetközi szervezet. Az OPCW-t létrehozó egyezmény betiltotta a vegyi fegyverek használatát, fejlesztését, megszerzését egyaránt. 2007. áprilisi határidővel elrendelte a meglévő készletek megsemmisítését, feladata az egyezményben foglaltak végrehajtásának szervezett ellenőrzése és egyben a felszámolásra irányuló munka támogatása. 181 tagállama van, köztük Magyarország 1997. óta. Az magyar zászlóval természetesen kötelező volt egy közös fotó;).

Egy nagyon szimpatikus Iráni származású idős úr volt a vezetőnk, az intézmény rövid bemutatása után lehetőségünk volt közelebbről is megnézni egy pár, a témához kapcsolódó tárgyat, illetve egy, hármunknak angolul tartott rögtönzött gyors prezentációt, képekkel illusztrálva. Hát nem volt szép látvány, de ez döbbenti rá igazán az embert , hogy miért is van fontos szerepe ennek a szervezetnek.

A következő állomás az ICTY volt, ami szinte az OPCW mellett található. Itt már nem ellenőrizték, hogy rajta vagyunk-e a listán, a rutinellenőrzésen átestünk, és már mehettünk is. A volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrejött Nemzetközi Törvényszék az ENSZ egy szerve, amelyet a volt Jugoszlávia területén a konfliktusok során elkövetett súlyos bűncselekmények kivizsgálása és az elkövetésükkel gyanúsított személyek elleni bírósági eljárások lefolytatása céljából hoztak létre, s kizárólag személyeket vonhat felelősségre, államokat és szervezeteket nem.

Nem a legjobb időben érkeztünk, kb. 45 percet kellett várnunk, mire elkezdődött a következő prezentáció. Az 1-es ülésteremnél volt a tájékoztatás, vagyis ahol az érdeklődök egy üvegfalon keresztül nézhetik a tárgyalást. Majd egyszer én is szeretnék meghallgatni egy ügyet, még erre is kell valamikor időt szakítani:), addig keresni kell a neten valami érdekes esetet, amire megéri beülni. Az ülésteremmel valahogy olyan Parlament feelingem volt, vagyis hogy a TV-ben sokkal nagyobb, mint a valóságban:). Nagyon pici az egész, bár a célnak megfelel. Itt is kaptunk egy rövid tájékoztatást a bíróság működéséről, illetve videofelvételről nyomon lehetett követni néhány korábbi tárgyalást. Az OPCW-vel ellentétben itt már nem osztottak minket külön csoportba a szerint, hogy hollandul vagy angolul akarjuk-e hallani a tájékoztatót, hanem alapból angolul tartották, mégis mindenki gond nélkül megértette.

Végül a Béke palotát vettük célba, amely egy kastélyszerű épület, és a mai napot kivéve nem látogatható, illetve korlátozott a látogatás a zavartalan munka érdekében. Itt kapott helyet az ENSZ Nemzetközi Bírósága, az az ICJ, az Állandó Választott Bíróság, a Nemzetközi Jogi Akadémia, és itt található a legnagyobb jogi szakkönyvtár is. A Béke Palota mellett található a Béke Lángja, amit a világ 197 országa együtt hozott létre a világbékéért.

Engem ez az épület nyűgözött le a legjobban, még az 1 órás sorban állást is elnéztem nekik;). Maga az épület gyönyörű, 3 különböző teremben tartottak előadást. Az elsőben a fejhallgatós módszerrel mindenki maga választotta ki a kívánt nyelvet, és egy videó segítségével mutatták be a bíróság működését, a másik két teremben szintén egy-egy rövid prezentáció volt. A második állomás a Japán terem volt, ahol minden szék háttámláján megtalálható volt az egyes országok címere, mi persze egyből kiszúrtuk a magyart, még szép:), és az egyes találkozók alkalmával az országot képviselő személy a saját országának a székén foglal helyet. Az utolsó teremben egy tök jó könyvet kaptunk Nóri gyorsaságának köszönhetően, ugyanis csak pár darab volt kitéve, és csak az élelmesebbeknek jutott belőle.

A nemzetközi nap zárásaként a városházán megrendezésre kerülő vásárra (expo) néztünk be. Engem ez különösebben nem kötött le, de ingyen bemehettünk a regisztrációs papírunkkal, meg ha már ott voltunk, miért ne. Itt különböző szervezetek képviseltették magukat, önkéntes munkások, női egyletek, nyelviskolák, minden, ami otthon is elképzelhető egy ilyen rendezvényen. Kaptunk egy csomó prospektus, angol nyelvű magazint, egy frizbi és egy jégkaparó boldog tulajdonosai lettünk (nem tudom hasznát veszem-e valaha, de sose tudhatom:D), úgyhogy ha más nem, már csak ezért is megérte bemenni:D.

A nap végén megvacsiztunk a Mekiben, persze itt már az új rendszer szerint megy a dolgok, magadnak megrendeled a kaját egy érintőképernyős gépen, kifizeted kártyával, és a pultnál már csak át kell venni a rendelést, ami mire odaérsz, már kb. a kezedben is van. Kíváncsi vagyok Magyarországon hány év kell még, hogy ezt bevezessék. Megvettük a vonatos kedvezménykártyánkat is, így most már szabadon utazgathatunk az ország bármely pontján 40% kedvezménnyel. Tök jól jártunk ezzel a kártyával, abszolút megéri, főleg, hogy ketten vettünk egy kártyát, így hamar megtérül az ára. Az én nevemen van a kártya, mivel nálam volt igazolványkép, de további 3 ember jogosult ugyan erre a kedvezményre, ha én is a vonaton vagyok, így Nóri is 40%-kal olcsóbban utazik.

Nagyon örülök, hogy nem hagytuk ki ezt a mai napot, lehet, hogy soha többé nem lesz lehetőségünk rá, hogy meglátogassuk ezeket az intézményeket, pedig kár lett volna kihagyni. Rengeteg hasznos dolgot tudtam meg az intézményekkel kapcsolatban, amit a mi szakunkon azért nem árt tudni, legalább most szakmailag is előnyünkre vált ez a hágai látogatás, mindamellett, hogy nagyon jól éreztem magam egész nap.

A hétfő nem a legkedvesebb napom, egyrészt, mert utálok olyan "korán" felkelni, pláne, hogy előző este valahogy mindig sikerül legalább 2-3 óráig fent maradni a tanulás miatt, másrészt a 4 iskolamentes nap után rossz újra bemenni (na nem mintha amúgy nem azért lennénk itt, hogy odajárjunk:)), és persze ki kell bírni 4 órát a kedvenc tanárunkkal, akiből nekem már 2 is sok lenne.

Mint mindig, most hétfőn is lett volna még mit elolvasni reggel, és én tényleg elterveztem, hogy felkelek hamarabb és megcsinálom amit kell, de valahogy mindig visszahúzott az ágy:), és a tudatalattim sejthette, hogy nincs miért felkelnem, ugyanis hiába mentünk be órára, Ruby beteg lett, így mindkét óránk elmaradt. Azt szerintem le sem lehet mondani, hogy mi Nórival mennyire örültünk neki, a srácokat szerintem annyira nem izgatta a dolog, Jamina viszont teljesen kiakadt, hogy feleslegesen jött be, pedig ő kérdésekkel készült az órára (szegény:)).

Egy kis időt még eltöltöttünk közösen a Hogeschoolban, ha már elmentünk odáig, majd a fiúknak támadt egy olyan ötlete, hogy mi lenne, ha beülnénk valahová inni valamit. Ekkor már Saskia, az egyik barátnőjük is csatlakozott hozzánk. Hát, amikor reggel felébredtem, nem gondoltam, hogy aznap Hágában fogok kikötni. Meg is lepődtem, amikor mondták, hogy Hágába megyünk, még akkor is, ha csak 10 perc vonattal. Tényleg nagyon hamar odaértünk, és egy vásárlóutcán végighaladva hamar egy térre értünk, ahol egy kávézó kinti részére ültünk le. A fiúk szerint ide a gazdag emberek járnak:), de mi aznap gazdagok leszünk. Olcsónak tényleg nem volt olcsó, de Hollandiában semmi nem az, meg egyszer mi is megérdemeltük, hogy ilyen helyre menjünk. A téren épp egy politikai demonstráció volt, iszonyat hangosak voltak, valahonnan betelepült emberek adtak elő különböző táncokat az egyes beszédek között, amiből ugye mi semmit nem értettünk. (Anke ma rákeresett a neten, és elmagyarázta, hogy mi volt az, de nekem még egy kicsit mindig zavaros....) Olyan hamar elszaladt az a pár óra, de nagyon jól éreztük magunkat, és egy kicsit jobban megismertük egymást.

Épp amikor felszálltunk a vonatra még odafele menete, hívott Khadijah, a másik buddy-nk, hogy elhívna minket Hágába. Egy kicsit meglepődött, amikor közöltem vele, hogy épp oda tartunk, de legalább így két legyet ütöttünk egy csapásra, és velük is találkoztunk 4-kor a vasútállomáson. Ekkor egy kicsit más oldalról ismertük meg Hágát, sétáltunk egyet, és közben megnéztük a főbb nevezetességeket. Még bőven van mit megnézni a városból, igazából csak egy kis részét láttuk még, a Parlamentet, a Királynő dolgozó rezidenciáját, aki épp az épületben tartózkodott, ahogy azt a zászló jelezte, végigsétáltunk a hágai Váci utcán, meg még megmutattak néhány nevezetességet, aztán velük is beültünk egy helyre. Nem tudom, milyen nachos volt, amit rendeltek, de iszonyúan csípett, legalábbis nekem. Viszont a swirl, amit az állomáson vettünk, isteni volt, főleg az epres. Olyat minden nap meg tudnék enni ha nem kerülne több mint 3 euróba, bár szerintem egyszer kétszer úgyis elcsábulok majd, ha arra járok:).

Nem voltunk túl sokáig este, mert a bicajunkat beraktuk a vasútállomás alatti tárolóba, ahonnan 9-ig el kellett hozni, de első látogatásra ennyi bőven elég is volt. És sokkal jobban sikerült, mintha napokig terveztük volna, hogy elmegyünk. Úgy látszik, mostanában az ilyen spontán dolgainkból lesznek a legnagyobb élményeink:).

Úgyhogy kedves fiúk és lányok, ezer hála ezért a nagyszerű délutánért, azt hiszem egy párszor még visszatérünk Hágába, legközelebb vasárnap tutira, az Internationale Dagra, és aztán még ki tudja hányszor:D, mindenesetre Mini Hollandiát még muszáj megnéznem egyszer. Lehet azt is egy ilyen spontán kiruccanás alkalmával;).

Szombaton közös skype-partyt tartottunk a csajokkal. Bogi Budapestről, Klári Lyonból, Loretta egyelőre még Sienából, Nóri meg én Leidenből. Aztán remélhetőleg hamarosan bővül a kör:).

Ez volt az első konferenciahívás, amin mindki részt vett, és reméljük, nem az utolsó, jó lenne 1-2 hetente tartani egy ilyen csajos estét. Mindenki elmesélte, hogy mi történt vele mióta nem láttuk egymást, meg amióta megérkezett külföldre. Jó volt hallani, hogy mindenki jól érzi magát:), és jó volt hallani ismerős hangokat.

Milyen okos volt, aki kitalálta a skype-t....3 hét alatt eljutottam odáig, hogy már meg se tudnék lenni nélküle:). Jó, nyílván, ha nem lenne, akkor is tartanám a kapcsolatot a többiekkel, de így mégiscsak egyszerűbb, na meg jóval olcsóbb. Anyáékkal minden nap beszélek, néha nem is egyszer, pedig nem akartam, de valahogy jót tesz a lelkemnek:). Így sokkal könnyebb kommunikálni, meg jóval gyorsabb is, csak kár, hogy függőséget okoz :D, én képes lennék egész nap a gép előtt ülni és skypolni, de persze nem ezért jöttem ide:).

Ma  már Alizzal meg Dalmával skypoltam közösben, bár a kolis net nem hazudtolta meg önmegát, úgyhogy a nagy zúgástól szinte semmit nem hallottam abból, amit Aliz mondott, meg ő se amit én :P, de azért valahogy csak megértettük magunkat.

Már alig várom, hogy a következő skype-party legyen, úgyhogy lányok gyorsan kell szerveznünk egyet a közeljövőben;)!

Már az első találkozónk alkalmával is említette Joost, az itteni koordinátor, hogy lesz egy kis összejövetel, ahol találkozhatunk a leendő tanárainkkal és a többi Erasmusos diákkal. Szeptember 8.-án meg is történt a nagy találkozás, a suli bárjában (igen, itt az is van:)), ami épp aznap nyitott ki először. A legtöbb  tanár eljött, aki tanít/tanítani fog minket, a jogi részleg igazgatójával is megismerkedtünk, meghívták a csoporttársainkat is, bizony, mind a 4-et:D, bár Faranak nem tudott eljönni, Khadijah is ott volt, és a többi Erasmusos, aki ebben a félévben a Hogeschoolban tanul. Rajtunk kívül még 4 Erasmusos van itt, mind lány, Németországból és Spanyolországból. Nagyon aranyosak voltak, email címet meg telefonszámot cseréltünk, de nem hiszem, hogy olyan sűrűn találkoznánk majd, ugyanis ők szociális munkások, így heti 1 napot vannak iskolában, a többi nap Amszterdamban és egy másik kis faluban vannak gyakorlaton. Mindenesetre jó volt velük találkozni, azért nem kizárt, hogy összefutunk még 1-2x.

Tudom, hogy mindent nem lehet egyszerre csinálni, de olyan jó lett volna, ha a Külügyes gyakorlat helyett (az is nagyon jó volt, csak ha pl. hamarabb végeztem volna) el tudtam volna jönni egy EILC tanfolyamra. Egyrészt sokkal több cserediákkal megismerkedhettem volna, másrészt meglenne az alapom a holland nyelvtanuláshoz, a napi 5 szótanulás sajnos ma is elmaradta:), és valószínűleg sokkal több mindent tudnék már a holland kultúráról. Bár e téren azt hiszem lassan kezd összeállni a kép, bár ez még idő kérdése, hogy mindent jól megfigyelhessek;).

A welcome drinken kívül itt megkóstolhattunk néhány holland specialitást is. A húsgombóc nagyon finom, minden ízlett amit kiraktak, különböző húsból készült kis falatok voltak, szerintem itt gyakran esznek ilyeneket, mert Hágában is ezt ettek a srácok.

Azért tök jófejek, hogy a tiszteletünkre csinálnak egy ilyen összejövetelt, és állják a számlákat, mindenkiét, ami azért a végére szerintem nem volt kevés...Meg itt egy kicsit kötetlenebbül beszélgethettünk a tanárokkal. Én pl. kb. egy órát beszéltem Ericcel, aki májusban volt a Pázmányon egy pár napos látogatáson, és aki a nemzetközi jog alapjainak a második felét fogja tanítani.

Így legalább felavattunk a suli új bárját is, és ők is elmondhatták, hogy már első nap mekkora forgalmuk volt;).

A hét elejére sikerült mindkettőnknek találni olyan bicajt, amilyet elképzeltünk. Már épp ideje volt, az elején még élveztem is a napi 8-10 km sétát, de a végén már kezdett uncsi lenni:), meg hát itt amúgy se lehet bicaj nélkül élni, ez tény:D.

Az enyém egy nagymama típusú bicaj, az a fajta, amit otthon az idősebb emberek használnak, itt meg szinte mindenkinek olyan van. Nórié sokkal modernebb, egy montainbike, és persze valamivel gyorsabb is, mint az enyém (jó, lehet csak nem ártani fújni egy kicsit a kerekébe:D), és az itteni szokásokkal ellentétben egyikőnké sincs feldíszítve műanyag színes virágokkal. Az itt nagy divat, sok bicaj elejére kosár gyanánt műanyag rekeszes láda van felrakva, meg minden, amit el tudnak képzelni. Olyannyira a bicajközelekedésre vannak berendezkedve, hogy sok kerékpár elején van egy nagyobb fából készült doboz, ahova vagy a cuccaikat teszik, vagy éppen a gyerekek ülnek benne. Szegény anyukákat azért sajnálom ilyenkor, így is elég tekerni, nemhogy még plusz 2 gyerekkel magad előtt.

A közlekedés teljesen máshogy van kialakítva, mint otthon. Itt 2 sáv van a bicajosoknak, és 1 az autósoknak meg a buszoknak, és nem igazán kedvelik, ha a járdán bicajjal közlekedik az ember. Azzal igazából nem vagyok tisztába, hogy mikor kinek van elsőbbsége, mondjuk nagyon kell figyelni, hogy átengedd a gyalogost a zebrán, meg hogy ahol te mész, van-e éppen külön lámpa a bicikliseknek, nem hajt-e ki eléd a busz, nem akar-e egy galamb szembetalálkozni veled (nekem már majdnem sikerült eggyel közelebbről megismerkedni:D)de ahogy én észrevettem, a bicajosoknak itt kb. minden megengedett:).

4 nap bicajozás után azt hiszem kezdünk belejönni, hogy hogyan is működnek itt a dolgok, bár még mindig tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy bicajozás terén követjük a hollandokat :D, ők biztos tisztában vannak vele, hogy mit szabad, és mit nem, ha ők áthajtanak az úton, megyünk mi is, ha megelőzik a buszt, követjük őket, így csak nem lesz bajunk. Legelső nap nem mondom, hogy nem féltem, azért itt bicajozni teljesen más, mint otthon...Kb a 60 éves nénik is megelőztek minket, itt mindenki száguldozik bicajjal, na de nekünk nem is a gyorsaság volt a lényeg, hanem hogy éppségben elérjünk a sullig, ami eddig hálistennek sikerült is. Hétfőn még szerencsénk volt, mert jó idő volt, a többi napon viszont már azt is megtapasztalhattuk, milyen esőben bicajozni. Nem a legkellemesebb, azt meg kell hagyni, de most nagyon nagy hasznát vettem az esőkabátnak, amit még otthonról hoztam, és amin azóta egy gombot már szét is szakítottam..... Így is elég vicces volt, el se tudom képzelni, esernyővel a kezemben hogy értünk volna haza.

Most már van új lakatunk is, reméljük, ezzel szerencsésebbek leszünk, mint az előzővel (ugye Nóri;)?), mert állítólag elég gyakori itt a biciklilopások száma. És a fiatalok egyik kedvenc időtöltése az, hogy amikor már egy kicsit jobban érzik magukat a buli után, a bicajokat beledobálják a csatornába meg a folyóba, csak úgy poénból. Bár azt hiszem ez a veszély minket nem fenyeget, kétlem, hogy mi valaha is bicajjal mennék bulizni. Pedig az itt nem szokatlan, sőt, láttunk már olyan esküvőt is, amióta itt vagyunk, ahova a vendégek bicajjal érkeztek:). Hollandiában egész kultúrája van a bicajozásnak, ami persze értkető is.

Azért nagyokat mosolyogtam magamon, amikor belenéztem egy-egy kirakattükörbe, hogy Úr Isten Netti, ha ezt valaki látná otthon??? Hát röhögne egy jót, az biztos....Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer nagymamás bicajjal fogok száguldozni:). Mindenesetre ártani nem árt, remélem balesetmentesen túléljük a bicajozós korszakunkat.

Szombaton az International Student Network (ISN) szervezésében részt vettünk a Welcome to Holland! buliban. Az ISN a legnagyobb diákszövetkezet Leidenben, bár főleg az Leiden University-n tanuló cserediákok a tagjai, de ha bulit rendeznek, bárki részt vehet rajta,csak egy kicsit drágább a belépő, mint a tagoknak. Az Incasa neű szórakozóhelyen volt a buli, ahova a csoporttársaink szerint 15-16 éves gyerekek járnak bulizni:), de mivel ez kifejezetten cserediákoknak volt, nem nagyon találkoztunk ennyire fiatalokkal.

Mielőtt a buli helyszínére értünk, találkoztunk Esméevel, aki megmutatott néhány szórakozóhelyet a városba, majd beültünk egy kicsit, illetve kiültünk az Einsten teraszára, mert a buli csak 23 órától kezdődött. Utálom a sört, még a szagát se bírom otthon, itt viszon Rosé sört ittunk, aminek nincs is sör íze:), nem is tudom, mihez hasonlíthatnám, mindenesetre nekem bejön. Esmée a buliba már nem tartott velünk, mert túl fáradt volt hozzá, miután megmutatta, hogy hol az Incasa, hazament, amit annyira nagyon nem is bántunk:).

Már a fogadtatás is "nagyon hollnados" volt, az ajtónál népi ruhába öltözött ISN-es lányok álltak, akik sajtot osztogattak. Még 2 oldalt felálló fonásos parókájuk is volt:). Hihetetlen, mennyi cserediák van itt Leidenben, pontosabban a Leiden University-n, mivel a Hogeschoolban csak mi ketten vagyunk. Amilyen nemzetiségüt csak el tudok képzelni, minden volt itt. Azt azért meg kell jegyezni, hogy mint mindenhol, az ázsiaiak itt is szép számban képviseltetik magukat, és olyan táncot produkálnak néha.....:D. A tánctér hamar megtelt, szerintem a legtöbb cserediáknak ez volt az első holland kiruccanása. És gondolom, nem az utolsó, mert látszólag mindenki jól érezte magát, legalábbis mi igen, még ha nem is voltunk ott hajnalig. Meg kell hagyni, hogy a hollandok azért nagyon kitettek magukért. Kb az első 5 percben egy szőke pasi a kezünkbe nyomott egy-egy pohár sört, de állítólag más ingyen piát is osztogattak.

A meghívóban azt kérték, hogy mindenkin legyen valami narancssárga, Hollandiát jelképezve. Én felvettem a narancssárga csőtoppomat, Nóri pedig tök kreatívan a fekete felsőjére tűzött egy narancssárga tapadós cetlit, oranje felirattal. A legtöbben tényleg komolyan gondolták ezt a narancssárgás dolgot, magamban jót mosolyagtam egy két öltözéken:). Volt, aki szerintem egy narancsárga sötétitőt tekert kürbe magán tógána, láttunk narancssárga holland zoknis, narancssárga kalapos, tollas sálas embert is, kb. minden volt itt, amit csak az ember el tud képzelni. Mindenki nagyon jófejnek tünt, és látszólag nagyon élvezték a bulit.

Úgyhogy az első igazi holland kiruccansáunk nem is sikerült olyan rosszul;). Azt mondják, Leidenben ez az egyetlen igazi bár, ahova lehet menni, inkább csak kisebb szórakozóhelyek vannak, a nagy bulik állítólag a diákszervezetek épületeiben vannak, a tagoknak, meg a nagyobb diáklakásokban, mert itt van, ahol 15-20 ember is él egy helyen. Az nagy, "emlékezetes" bulik Hágában vannak, bár én kétlem, hogy mi olyan gyakran elmennénk oda csak ezért, bár egyszer-kétszer nem lenne rossz kipróbálni.

A magyar szórakozóhelyekhez képest én nem vettem észre túl nagy különbséget, esetleg azt leszámítva, hogy nálunk általában a ruhatárért kell fizetni, a mosdóért nem. Na ez itt fordítva van, és olyan komolyan is veszik, állítólag volt egy srác, akit azért tettek ki, mert nem fizetett a mosdóért:), bár ezt csak egy kanadai sráctól hallottam.

Nemsokára lesz egy másik ISN buli is, kíváncsian várom, milyen lesz:).

Ahhoz képest, hogy csak 3x kell egy héten iskolába menni, csak úgy repül az idő. A hétfői sikertelen könyvvásár után kedden elmentünk az egyetemi könyvesboltba, ahol potom 55 €-ért meg is kaptuk a 2 könyvet, amire szükségünk volt (ebből csak a nemzetközi jog alapjai 45€, azaz kb. 12.500 ft!!!, otthon egy fél évre fizetek ennyit a könyveimért, az összesért, nem pedig egyért 8 hétre....), úgyhogy kedden nagyrészt ennek az olvasásával ment el a nap, mivel már első órára elküldtél emailben a leckét. Szerdán 1-kor volt egy rövid találkozónk Joosttal, a koordinátorral, mivel volt egy kis változás az órarendünkben, meg amúgy is 2 napja kerestük, hogy megköszönjük a segítséget egy üveg Tokajival, így mivel vele kb. negyed óra alatt végeztünk, több mint 3 óránk volt a Human Rights óránkig, így elmentünk egy gyors kajára, illetve inkább csak én ettem, Nóri meg közben olvasta a könyvet. Mert hát persze, hogy az is az utolsó percre maradt, de kb. fél órával az órakezdés előtt nekem is sikerült elolvasnom a 120. oldalt, na nem mintha olyan sok minden megmaradt volna belőle:).

Ha a múltkor említettem, hogy milyen kevesen vagyunk egy csoportba, akkor most meg se szólalok:D. Mindössze 4-en voltunk, talán még egy fiú fog később hozzánk csatlakozni. Amikor bejött a tanár, elkezdett nekünk hollandul beszélni, amiből persze egy szót nem értettünk, úgyhogy csak néztünk, hogy most mi van, de akkor még ott volt vele Ruby, a nemzetközi jogos tanárunk,aki mosolyogva közölte , hogy van 2 nemzetközi diákunk is, így rögtön átváltott angolra. Mint minden más óra, ez is interaktív volt, de legalább érdekes, nem árt, ha az ember tisztába van a jogaival. Alapjába véve nem volt rossz az óra, de nekem ez a nő, Sabine, aki tartja, nem tudom miért, de nagyon félelmetes:D (lehet, hogy a nagy szemei miatt:P). Nagyon kedves volt, hozott be nekünk órára teát, vagy kávét, ki mit kért, én egy kicsit mégis tartok tőle. Az óra végén megkérdeztük a másik lányt, aki velünk van, hogy mennyire szigorú, mert őt már tanította, és szerinte mivel ez angol,és csak 4-en vagyunk, kedves lesz a vizsgán is. Legalább ettől egy kicsit megnyugodtunk, bár nálam ez nem tartott sokáig, amikor este beszéltünk róla Esmée-vel és megkérdeztük, hogy szigorú-e, olyan határozottan és gyorsan rávágta, hogy 'Yes', hogy már nem tudom, mit gondoljak a nőről:).

Este nemzetközis, ISN-est volt az Eistein pubban, ami elég közkedveltnek számít az itteni diákok körében, így Esmée-val és a barátnőjével, Leah-val oda mentünk. 22-kor nyitnak,(és 2-kor már zárnak is) de mire odaértünk, már nem volt kint ülőhely, annyian voltak. Na itt aztán tényleg rengeteg cserediák van, bár lehet, hogy mindenki most, az első héten mérte fel a terepet:), de akkor is jó ötlet, hogy van egy ilyen hely, ahol lehet találkozni. Itt találkoztunk Fabioékkel is, a Loretta Romkertben megismert olasz, Leidenben élő ismerősével is. Még mindig Budapestről áradoznak:). Facebookon már többször beszéltünk, és itt sikerült találkozni is. Volt vele egy francia, finn, görög, meg egy másik olasz is, elég sokat voltunk velük, és annyira szépen beszélnek angolul, minden szavukat érteni lehet.

Ilyen szempontból a tanárokkal sincs gond, érthetően beszélnek, az Esmée kiejtésénél viszont még nagyon kell koncentrálni, olyan brit akcentusa van, hogy elég követni, amit mond:).

Tegnap ellustálkodtuk majdnem az egész napot, fogjuk rá, hogy kipihentük a szerda esti kiruccanást:). Jó volt egy kis nyugi, bár kellemes idő volt, akármit csinálhattunk volna, de kellenek ilyen napok is, és annyira nem is vágytam sehova. Dorcsinak tegnap volt a névnapja, így felköszöntöttem, Skypon keresztül:). Megmutatta az összes ajándékot, amit kapott, meg ott voltak mamáék is, így velük is skypoltam. Nekik ez elég új volt, meg furi, hogy innen tudunk beszélni, meg látnak is, ráadásul ingyen:D. A végére befutott Éva meg Anna is, úgyhogy már kb. a fél familia ott volt a gép előtt, így 2x mutattam be nekik a lakást web camerával:).

És este jött a meglepetés, amire nem is számítottunk. Épp Bogival skypoltam, amikor feljött Anke, hogy talált nekünk a neten egy bicajt, 60€-ért, és egy Leidenben élő magyar nő akarja eladni:). Ez negyed 8-kor volt, 8-ra várt minket a nő, úgyhogy összeszedtük magunkat és elmentünk megnézni, szerencsére itt volt közel. Nóri és én is kipróbáltuk, és ha már ott voltunk, meg is vettük :). Az a bicaj az enyém lett, Nóri pedig most várja az emailt, hogy mikor mehetünk megnézni azt, amelyiket ő nézett ki magának a neten. Ja és köszi Nóri, hogy sikeresen lealkudtad az árát, így 50€-ért hoztuk el. Azt gondoltam, hogy biztos fogunk itt magyarral találkozni, majd, valamikor, de nem az első héten, így nagy meglepetés volt. A nő már lassan 20 éve itt él, de még mindig nagyon szépen beszél magyarul, meg a lányához is úgy szólt. Tőlünk is kérte, hogy magyarul beszéljünk, bár ez szerintem nekünk is nagy segítség volt bicajtémában:). Majd ha a Nóri bicaja is meglesz, csinálunk pár képet, és megmutatom, milyen jó vásárt csináltunk;).

A sikeres bicajvásár után ettünk egy török étteremben, ahol nagyon finom, és ráadásul egészséges:) kaját ettem, ilyen sajtos tojásos szendvicsféle, legközelebb a nevét is megjegyzem, kár, hogy ma nem volt:(, Nóri meg dönert evett, én azt még nem merem megkóstolni, talán később:D. Aztán még egy gyors vásárt csináltunk a  Hoogvlietben, és csak ezután jöttünk vissza. Nóri ekkor kapta az emailt, hogy még mindig eladó a bicaj, amit nézett, úgyhogy ahhoz képest, hogy az elején semmit nem csináltunk, a végére elég sikeresen zártuk a napot:).

Otthonról folyamatosan kapom a beszámolókat a gólyatáborról, a BK-ról Zsútól:D, meg minden fontos dologról, úgyhogy itt is képben vagyok:). Nagyon sajnálom, hogy a gt-be már nem tudtam elmenni, a képeket elnézve nagyon jó volt, na de majd duplán bepótolom jövőre, az tuti:D

Olyan gyorsan telnek a napok, lassan már 2 hete itt vagyunk (na jó, másfél), már csak kb. 40 van hátra;). De nem baj, November hamar itt van, és akkor megyünk haza!!! egy kicsit...... 

Ma túléltük életünk első "holland" óráját, ami A nemzetközi jog alapjai volt. És ennek tiszteletére végre valahára kisütött a nap!! Már épp ideje volt, ennyi eső elég volt egy ideig. Mivel elég nagy az épület, és térkép nélkül még szinte sehova nem találunk el benne :), jóval korábban elindultunk, nehogy elkésünk. És nem is tettük rosszul, legalább 45 perc kellett mire elértünk gyalog az egyetemig, mivel (számunkra megfelelő) bicajt még nem sikerült találnunk. Bár ez ma nem okozott akkora gondot, nagyon szép idő volt, igaz, hogy kabátba voltunk, de egész kellemes séta volt.

Az órát egy fiatal, magas szőke nő tartja, Ruby, akivel már a múlt csütörtöki találkozón is összefutottunk. Elmondta, mit vár el az órán, milyen lesz a vizsga, és hogy mikor sikeres a vizsga, bár inkább arról beszélt, hogy ha ezt meg ezt nem csinálod meg, nem engedlek át. Ahogy ő fogalmazott, nem akar megijeszteni minket, csak azt akarja, hogy tisztán lássuk a dolgokat. Pedig sikerült neki:). De legalább szép tisztán és érthetően beszél, pedig féltem, hogy egy mukkot sem fogok érteni:). Maga a tananyag eddig kb. megegyezik azzal, amit a Pázmányon tanultunk nemzetközi jogból (milyen jó lett volna ha az utolsó percben nem veszem ki a magyar nyelvű könyvemet a bőröndből.....), azzal az eltéréssel, hogy ugye itt mindezt angolul kell megtanulni.

Amikor megérkeztünk a teremhez, egy párszor megnéztük a teremszámot, hogy jó helyen vagyunk-e, mert egy ideig rajtunk kívül senki nem volt ott. Jó, én mondjuk nem számítottam arra, hogy hű de sokan leszünk ezen a minoron, de azért meglepődtem, amikor mindössze 9-en voltunk az óra elején, a végére pedig 5en maradtunk. A többiek nem tudjuk hova tűntek el óra közben, mert azt hollandul beszélték meg a tanárral, amiből mi egy szót sem értettük:), na de majd 1 év múlva;).

Pont tegnap este beszéltünk arról egy újabb teázás közben (amit még mindig nem szeretek, de miután minden egyes pohár után amit megiszok, újratöltik a csészémet, akkor is ha nem kérek, kezdem megszokni, hogyan igyam meg úgy, hogy ne lássák az arcomon mennyire nem ízlik:), én a teát egyszerűen nem tudom meginni cukor meg citrom nélkül), na szóval feljött, hogy a magyarok milyen pesszimisták. Szerintem ez ma  a hollandokra is igaz volt, vagy nem is tudom... Amikor bemutatkoztunk, mindenki úgy kezdte, hogy : Azért vagyok itt mert nem vagyok valami jó angolból, és fejleszteni akarom a tudásom......lehet, hogy nem fogom tudni letenni a vizsgát...És emellett kb. anyanyelvi szinten beszéltek angolul, (bár én tudnék úgy), mindenhez volt véleményük, és meg mertek szólalni akármilyen témában. Elég vegyes társaság verődött össze erre az órára, csak Nóri és én vagyunk Erasmusosok, a többiek hollandok, de több nemzetiségűek, és nem csak jogi tanulmányokat folytatók. A mellettem ülő lány, aki az óra felénél meggondolta magát, hogy inkább másik minort választ, közgazdásznak tanul, a hátunknál 2 szociális munkás ült, és a többiek is teljesen mást tanulnak. Csak azért jelentkeztek erre a minorra, mert érdekli őket a téma, és bevállalták, hogy a 3 tárgy közül amiből nekik választani lehetett (nekünk nem!), a lehető legnehezebbet válasszák, és biztos vagyok benne, hogy ők meg is fogják csinálni mindenféle jogász előképzettség nélkül.

1-kor találkoztunk a 2 buddy-val, Esméevel és Khadijaval, hogy vegyünk egy holland telefonkártyát meg könyveket. Egyikünk sem ragaszkodott hozzá, hogy legyen holland számunk, nem hiszem, hogy olyan hű de sokat telefonálnánk majd rajta, de szerintük ez elengedhetetlen. Ha kell hát kell, de kitaláltuk, hogy akkor az én régi telefonomba veszünk 2-en egy kártyát, az bőven elég lesz nekünk. Szép is lett volna az élet, ha abba nem csak magyar kártyát lehetne tenni:). Így mától egy 25€-s kinyitható Samsung telefon boldog tulajdonosai vagyunk, csak hogy a 2 másik telóm mellé legyen még egy. A könyvekkel sajnos nem jártunk sikerrel,úgyhogy holnap korábban kelünk, és újra megtesszük a közel 4 km-es utat gyalog a suliig, hogy beszerezzük őket. Komolyan mondom, kilométerhiányom lesz, ha sikerül venni egy bicajt és nem kell minden nap sétálni. Remélem, nem holnap akarja mindenki megvenni a könyvét, ma a suli bejáratáig állt a sor a könyvesboltba. Voltunk a Mekibe is kajálni, ahol szerintem fele akkor választék volt, mint Magyarországon, viszont, mint mindenhol máshol, kb. dupla árak. De ott legalább tudom mit eszek, nem úgy mint máshol:).

Ja, és holnap visszamegyünk abba a nagy áruházba is, a V&D-be, ahol kaján kívül szinte mindent lehet kapni, mert Palacsintát akarunk sütni Ankáéknak, csak nincs mibe, úgyhogy vennünk kell egy palacsintasütőt. Azért kíváncsi leszek, hogy fog sikerülni, és speciel soha nem sütöttem még palacsintát, így elég érdekes lesz:).

Most, hogy végre kisütött a nap, már el tudnánk tölteni az időt a városban, de holnap csak egy kicsit lehet, vár minket a sok olvasnivaló, ami szerdára kell, ha már eddig lusták voltunk elkezdeni:)......

 Ha egy pár évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy én 1 évet külföldön fogok tölteni, valószínűleg kinevettem volna:). El sem tudtam képzelni magam, ahogy a nagyvilágban egyedül élem az életemet, meg akkor még nem is vágytam igazán arra, hogy külföldön tanulhassak. Nem is tudom pontosan, mikor változtak meg ilyen téren a terveim, de most itt vagyok (nem egyedül, szerencsére itt van velem Nóri is:)) Leidenben, egy gyönyörű szép kis holland városban. Amikor tavasszal jelentkeztem Erasmus ösztöndíjra, még nem is voltam biztos benne, hogy én akarom ezt, vagy sem, de amikor úgy hozta a sors, hogy egy évet Hollandiában tölthetek, nem nagyon lehetett nemet mondani. És eddig nem bántam meg, hogy belevágtam. Azt azért nem mondanám, hogy egyszerű volt minden szükséges dolgot elintézni a kiutazással kapcsolatban, bár szerintem az annak is betudható, hogy nem éppen arra vágyik az ember, hogy 6 hét szakmai gyakorlat után azt az 1 hetet is rohangálással töltse, ami megmaradt a nyárból, meg hogy fél5 után még menjen el biztosítást kötni meg EU-s Tb kártyát csináltatni, na de ezen is túl kell esni. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy időhiány miatt nem tudtam mindenkitől személyesen elbúcsúzni....

Júniusban még olyan távolinak tűnt, hogy indulni kelljen, így utólag visszagondolva pedig olyan hamar elrepült az a pár hónap, s Augusztus 24.-én elérkezett a nap, amikor nekivágtunk a nagy útnak. Autóval jöttük a sok cuccom miatt, repülővel el sem tudtam volna jönni 1 évre, és így legalább anyáék is megláthatták, hogy hol töltöm a következő 1 évemet. Győrnél találkoztunk Nóriékkal, így onnan már közösen jöttünk, s röpke 19 óra alatt hajnalban meg is érkeztünk Leidenbe.

A szállás, na igen, az az amit nem könnyű találni Hollandiában. Mivel mindenképp együtt akartunk lakni, nagyon nehezen találtunk szállást, de végül október 1.-től találtunk is egyet, addig pedig a Hogeschool segítségével, az egyik karuknak, a matekosnak a vezetőjénél lakunk, aki nagyon kedves és segítőkész, a férjével ketten laknak itt, a 2 gyerekük pedig Amszterdamban tanul, ők kb. velünk egyidősek.

Amikor megérkeztünk, kipakoltuk a cuccainkat, még sétáltunk egyet a városban, voltunk a piacon, ami most már tudom, hogy szerdán és szombaton van:), aztán Noordwijk-be, kb. 15. km-re innen, elmentünk a tengerhez. Nekem ez tetszett eddig a legjobban, remélem hamarosan jó idő lesz, és akkor mindenképp visszamegyek oda. Apáék már aznap hazamentek, a Nóri szülei még maradtak egy napot, másnap velük el is mentünk kocsival Hágába. Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt rossz a búcsúzkodás, de ezen is túl kell esni, eddig még egész jól bírom, bár még csak a honeymoon szakaszban járunk:D (legalább ezt az egyet megtanultam Nemzetközi kommunikáción Dorkánál). Aznap este gondoltam bele igazán, hogy innen már nincs visszaút...

Csütörtökön, igazából ami miatt ilyen hamar ki kellett utaznunk, először találkoztunk a buddy-kal (mint nálunk a tutorok vagy mentorok), Esméevel és Khadijaval, mindketten nagyon aranyosak és segítőkészek, bár ez minden hollandra elmondható eddig, majd közösen részt vettünk egy információs találkozón a koordinátorokkal és néhány tanárral. Huuhh, hát van még mit tanulnunk....annyi új információt mondtak, jó ha a felét megjegyeztem, azt hiszem beletelik majd egy kis időbe, mire mindent megtanulnunk, hogy hogyan működik, főleg a blackboardon. Ez valamennyire hasonlít a Neptunhoz, de egy kicsit mégis más. A tanárok itt küldik az üzeneteket, hogy mit kell elolvasni, mi a házi, teremváltozás, azt javasolták, naponta minimum 2-3x nézzük meg. A suli akkora, hogy simán el lehet benne tévedni, bár ez azért van, mert itt minden kar egy épületben található. Kaptunk egy welcome-csomagot is sok sok hasznos infóval, prospektussal és térképpel  Leidenről, a hollandiai életről-ez nagyon jó kis füzet, ilyet otthon is lehetne csinálni a cserediákoknak, a közlekedéstől megkezdve a tanulás, egészségügy, emberek mentalitása.....minden benne van-, kaptunk holland diákot, Hogeschoolos rágót:), meg még egy jópár dolgot. Ja, és ajándékba egy 10€-s kártyát, amit pl. fénymásolásra, buszjegyre..fel lehet használni. Ezt elteszem szűkösebb időkre:).

Ha Magyarországon is olyan órarendem lenne, mint itt, egész jól ellennék:). Összesen 4 tárgyunk van, és hétfő-kedd-szerdán kell bemennünk a suliba, és mindig van valami, ami miatt nincs tanítás, akár egy hétig is. Már megkaptuk az éves beosztást is, legalább tudom, mikor megyek haza. December 19.-én már biztos :), egészen Január 3.-ig, már le is foglaltuk ma a repülőjegyet;), és ha minden jól megy, akkor November első 2 hetét is otthon töltöm, bár nagyrészt vizsgázással.... Holnap lesz az első Nemzetközi jog alapjai óránk, mert ugye Hollandiában már most elkezdődik az egyetem. Egy kicsit félek, hogy fogom-e érteni amit mondanak, kíváncsi vagyok milyen lesz. Majd holnap beszámolok róla:).

Az időjárás nem túl kegyes hozzánk, mióta megjöttük, az első nap kivételével, kb. állandóan szakad az eső, így nem nagyon lehet kimozdulni a lakásból. Azt mondják, ennyire hideg nem szokott lenni Augusztus végén... Hát én is remélem, hogy egy kicsit jobb idő lesz, mert kb. megfagyok, olyan hideg van, kabátba járkálunk az utcán:) Azért az a kis idő alatt, amíg nem esett, körbejártuk a várost, bementünk egy jópár üzletbe, megnéztük az itteni Mango-t meg H&M-et többek között, és beindítottuk a biciklikereső-projectet is, eddig nem sok sikerrel, úgyhogy valószínűleg marad a jóval olcsóbb internetes megoldás.

Tegnap este hazajött Anke és Paul-a vendéglátóink:)- lánya, Laura, és a fiúk barátnője, Yodit, így az este egy részét velük töltöttük teázással és Tokaji borozással. Nagyon aranyosak voltak, mint mindig, sokat beszélgettünk, netem még Ajakot és Iszkaszentgyörgyöt is megnézték Google Mapon:). Beszéltünk Dzsudzsákról is, Anke kérdezte is, hogy akarunk-e meccsre menni, mert a bátyján keresztül tud nekünk jegyet szerezni, de azt hiszem, ezt a lehetőséget mi most kihagyjuk, de Yodit amszterdami meghívása már nem lenne olyan rossz:)

Már most kaptunk olvasnivalót a szerdai Emberi jogok órára, nem is keveset, úgyhogy lenne mit csinálnunk:), itt nem elég az, ha csak végighallgatod az előadást, kérdezni kell, és észrevételeket tenni az óra alatt, na és persze mindig elkészíteni a házit. Kíváncsi lennék, otthon ez hogy működne.

Ma már 5. napja vagyunk itt, de még mindig van mit elintézni, szerintem ebből soha nem fogyunk ki. Holnap megyünk a lányokkal holland telefonszámot venni, a könyveket beszerezni, meg a héten a másik lakást is le kellene fixálni, na meg ott van még mindig a bicaj, ami nélkül Hollandiában nem élet az élet:)