Netti 1 éve Hollandiában :)

A hét elejére sikerült mindkettőnknek találni olyan bicajt, amilyet elképzeltünk. Már épp ideje volt, az elején még élveztem is a napi 8-10 km sétát, de a végén már kezdett uncsi lenni:), meg hát itt amúgy se lehet bicaj nélkül élni, ez tény:D.

Az enyém egy nagymama típusú bicaj, az a fajta, amit otthon az idősebb emberek használnak, itt meg szinte mindenkinek olyan van. Nórié sokkal modernebb, egy montainbike, és persze valamivel gyorsabb is, mint az enyém (jó, lehet csak nem ártani fújni egy kicsit a kerekébe:D), és az itteni szokásokkal ellentétben egyikőnké sincs feldíszítve műanyag színes virágokkal. Az itt nagy divat, sok bicaj elejére kosár gyanánt műanyag rekeszes láda van felrakva, meg minden, amit el tudnak képzelni. Olyannyira a bicajközelekedésre vannak berendezkedve, hogy sok kerékpár elején van egy nagyobb fából készült doboz, ahova vagy a cuccaikat teszik, vagy éppen a gyerekek ülnek benne. Szegény anyukákat azért sajnálom ilyenkor, így is elég tekerni, nemhogy még plusz 2 gyerekkel magad előtt.

A közlekedés teljesen máshogy van kialakítva, mint otthon. Itt 2 sáv van a bicajosoknak, és 1 az autósoknak meg a buszoknak, és nem igazán kedvelik, ha a járdán bicajjal közlekedik az ember. Azzal igazából nem vagyok tisztába, hogy mikor kinek van elsőbbsége, mondjuk nagyon kell figyelni, hogy átengedd a gyalogost a zebrán, meg hogy ahol te mész, van-e éppen külön lámpa a bicikliseknek, nem hajt-e ki eléd a busz, nem akar-e egy galamb szembetalálkozni veled (nekem már majdnem sikerült eggyel közelebbről megismerkedni:D)de ahogy én észrevettem, a bicajosoknak itt kb. minden megengedett:).

4 nap bicajozás után azt hiszem kezdünk belejönni, hogy hogyan is működnek itt a dolgok, bár még mindig tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy bicajozás terén követjük a hollandokat :D, ők biztos tisztában vannak vele, hogy mit szabad, és mit nem, ha ők áthajtanak az úton, megyünk mi is, ha megelőzik a buszt, követjük őket, így csak nem lesz bajunk. Legelső nap nem mondom, hogy nem féltem, azért itt bicajozni teljesen más, mint otthon...Kb a 60 éves nénik is megelőztek minket, itt mindenki száguldozik bicajjal, na de nekünk nem is a gyorsaság volt a lényeg, hanem hogy éppségben elérjünk a sullig, ami eddig hálistennek sikerült is. Hétfőn még szerencsénk volt, mert jó idő volt, a többi napon viszont már azt is megtapasztalhattuk, milyen esőben bicajozni. Nem a legkellemesebb, azt meg kell hagyni, de most nagyon nagy hasznát vettem az esőkabátnak, amit még otthonról hoztam, és amin azóta egy gombot már szét is szakítottam..... Így is elég vicces volt, el se tudom képzelni, esernyővel a kezemben hogy értünk volna haza.

Most már van új lakatunk is, reméljük, ezzel szerencsésebbek leszünk, mint az előzővel (ugye Nóri;)?), mert állítólag elég gyakori itt a biciklilopások száma. És a fiatalok egyik kedvenc időtöltése az, hogy amikor már egy kicsit jobban érzik magukat a buli után, a bicajokat beledobálják a csatornába meg a folyóba, csak úgy poénból. Bár azt hiszem ez a veszély minket nem fenyeget, kétlem, hogy mi valaha is bicajjal mennék bulizni. Pedig az itt nem szokatlan, sőt, láttunk már olyan esküvőt is, amióta itt vagyunk, ahova a vendégek bicajjal érkeztek:). Hollandiában egész kultúrája van a bicajozásnak, ami persze értkető is.

Azért nagyokat mosolyogtam magamon, amikor belenéztem egy-egy kirakattükörbe, hogy Úr Isten Netti, ha ezt valaki látná otthon??? Hát röhögne egy jót, az biztos....Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer nagymamás bicajjal fogok száguldozni:). Mindenesetre ártani nem árt, remélem balesetmentesen túléljük a bicajozós korszakunkat.