Netti 1 éve Hollandiában :)

El se lehet mondani, milyen jól érzem most magam:D, hihetetlen, mennyi energiám lett szinte 2 perc alatt. Végre valahára megoldódott a lakásügy, legalábbis egy időre.

Azt már nyáron megtapasztaltuk, hogy Hollandiában lakást találni bizony nem könnyű dolog, sőt. Nagy nehezen találtunk egy lakást, de csak Október 1.-től, így kénytelenek voltunk Szeptemberre szállást keresni, ekkor még úgy gondoltuk, egy hónapra. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy Joost segítségével a Hogeschool egyik részlegének az igazgatójánál kaptunk szállást. Nem is tudom, hogy fogjuk meghálálni ezt a sok segítséget nekik. Október 1. lassan itt van, és már hetekkel ezelőtt telefonon beszéltem a pasival akitől a lakást béreltük volna, és állította, hogy természetesen minden rendben van a lakással, és mehetünk 1-jén. Persze utána elfelejtett email-t írni, nem válaszolt se a mi, se az Anke üzeneteire és hívásaira, mígnem 5 nappal a költözés előtt volt kegyes és kb. 20 egymás utáni csörgetés és egy sms után válaszolt egy rövid üzenetben, hogy bocsi, a szoba már nem elérhető. Még jó, hogy időben értesített minket, de ezt email-ben meg is köszöntem neki, sajnos nem tudom szó nélkül megállni, ha valaki hülyének néz....

Igazából már az előtte való napokban sejtettük, hogy ebből már nem lesz semmi, de azért Nórival mi még titkon reménykedtünk, hogy hátha. A Hogeschool-ban persze már mindenki tudott róla, így Maureen keresett is nekünk egy apartmant, ahova mehetünk. Tényleg nagyon szép volt a szoba, csak éppen iszonyat kicsi és rohadt drága. Első hónapra 960€t kellett volna befizetni letéttel és adminisztrációs díjjal együtt (amibe nem tudom, mi kerül közel 20 000 Ft.-ba!!!). Az elmúlt 3-4 napunk ebből állt ki, hogy lakást kerestünk. A neten, ingatlanirodáknál, könyvtárnál, de mily meglepő, semmit nem találtunk, pedig tényleg minden tőlünk telhetőt megtettünk.

Röviden és tömören most az van, hogy visszamondtuk a 400€-ós lakást, és megegyeztünk Ankéval, hogy itt maradunk náluk, mivel ő is sokallta azt a pénzt egy akkora helyért, és utálja, hogy ennyire le akarják húzni a külföldi tanulókat. Ami igaz, nem tudom, miből gondolják, hogy ki tudja akárki is fizetni ezt a hatalmas összeget havonta. Sajnos a legtöbb esetben kifizetik, mert fullon vannak ezek a helyek, de csak azért, mert egyszerűen nincs más lehetőségük a diákoknak. Úgyhogy mi igazán hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ilyen emberekhez kerültünk, most szó szerint ők a mi megmentőink:). Azért nem mindegy, hogy havi 385 vagy 250€-t fizetünk, meg hogy kikkel élünk együtt. Bár Anke állítja, hogy örülnek, hogy maradunk, remélem tényleg így gondolja, és a családja is...Azért elég cikis volt felhozni a témát, meg beszélni róla, úgy, hogy nem tudtuk, mit gondolnak valójában, mert ő pl. azt hitte, hogy mi nem szeretünk itt lenni és el akarunk költözni, pedig szó sincs róla, pont fordítva:).

Na mindegy, végül megbeszéltük a dolgot, és ezzel akkora stressztől szabadultam meg, nagy kő esett le a szívemről:). Már utáltam erről beszélni anyáékkal is. De most már minden jó, maradhatunk, ameddig akarunk, bár én azért már most elkezdek lakást keresni, hogy miután Nóri nem lesz itt, legyen hova mennem, azért nem akarok 1 évig a nyakukon lógni.

Mivel holnap se lesz óránk, végre hosszú távra is berendezkedhetünk, és nem kell többet a bőröndből keresgetni a ruháinkat, abból elég volt egy hónap is:). Ha még találnánk valami munkát is, az maga lenne a tökély, de egyelőre örülök, hogy van fedél a fejünk fölött, ettől többet mára nem is kívánhatnék. Azért Maureen fejét szívesen meglesném holnap, amikor az email-t olvassa, hogy itt maradunk:), és nem a szerinte tökéletes helyet választottunk. De nekünk ez így jó, és az a lényeg, nem az, hogy ő mit gondol:).

Így, hogy tele lettem energiával, még a torna is sokkal jobban esett, akármit meg tudtam volna csinálni annyira feltöltődtem, és végre nyugodtan alhatok, szerintem még álmomban is mosolyogni fogok, mint ahogy azt csinálom kb. 5 órája folyamatosanJ.