Netti 1 éve Hollandiában :)

Ma túléltük életünk első "holland" óráját, ami A nemzetközi jog alapjai volt. És ennek tiszteletére végre valahára kisütött a nap!! Már épp ideje volt, ennyi eső elég volt egy ideig. Mivel elég nagy az épület, és térkép nélkül még szinte sehova nem találunk el benne :), jóval korábban elindultunk, nehogy elkésünk. És nem is tettük rosszul, legalább 45 perc kellett mire elértünk gyalog az egyetemig, mivel (számunkra megfelelő) bicajt még nem sikerült találnunk. Bár ez ma nem okozott akkora gondot, nagyon szép idő volt, igaz, hogy kabátba voltunk, de egész kellemes séta volt.

Az órát egy fiatal, magas szőke nő tartja, Ruby, akivel már a múlt csütörtöki találkozón is összefutottunk. Elmondta, mit vár el az órán, milyen lesz a vizsga, és hogy mikor sikeres a vizsga, bár inkább arról beszélt, hogy ha ezt meg ezt nem csinálod meg, nem engedlek át. Ahogy ő fogalmazott, nem akar megijeszteni minket, csak azt akarja, hogy tisztán lássuk a dolgokat. Pedig sikerült neki:). De legalább szép tisztán és érthetően beszél, pedig féltem, hogy egy mukkot sem fogok érteni:). Maga a tananyag eddig kb. megegyezik azzal, amit a Pázmányon tanultunk nemzetközi jogból (milyen jó lett volna ha az utolsó percben nem veszem ki a magyar nyelvű könyvemet a bőröndből.....), azzal az eltéréssel, hogy ugye itt mindezt angolul kell megtanulni.

Amikor megérkeztünk a teremhez, egy párszor megnéztük a teremszámot, hogy jó helyen vagyunk-e, mert egy ideig rajtunk kívül senki nem volt ott. Jó, én mondjuk nem számítottam arra, hogy hű de sokan leszünk ezen a minoron, de azért meglepődtem, amikor mindössze 9-en voltunk az óra elején, a végére pedig 5en maradtunk. A többiek nem tudjuk hova tűntek el óra közben, mert azt hollandul beszélték meg a tanárral, amiből mi egy szót sem értettük:), na de majd 1 év múlva;).

Pont tegnap este beszéltünk arról egy újabb teázás közben (amit még mindig nem szeretek, de miután minden egyes pohár után amit megiszok, újratöltik a csészémet, akkor is ha nem kérek, kezdem megszokni, hogyan igyam meg úgy, hogy ne lássák az arcomon mennyire nem ízlik:), én a teát egyszerűen nem tudom meginni cukor meg citrom nélkül), na szóval feljött, hogy a magyarok milyen pesszimisták. Szerintem ez ma  a hollandokra is igaz volt, vagy nem is tudom... Amikor bemutatkoztunk, mindenki úgy kezdte, hogy : Azért vagyok itt mert nem vagyok valami jó angolból, és fejleszteni akarom a tudásom......lehet, hogy nem fogom tudni letenni a vizsgát...És emellett kb. anyanyelvi szinten beszéltek angolul, (bár én tudnék úgy), mindenhez volt véleményük, és meg mertek szólalni akármilyen témában. Elég vegyes társaság verődött össze erre az órára, csak Nóri és én vagyunk Erasmusosok, a többiek hollandok, de több nemzetiségűek, és nem csak jogi tanulmányokat folytatók. A mellettem ülő lány, aki az óra felénél meggondolta magát, hogy inkább másik minort választ, közgazdásznak tanul, a hátunknál 2 szociális munkás ült, és a többiek is teljesen mást tanulnak. Csak azért jelentkeztek erre a minorra, mert érdekli őket a téma, és bevállalták, hogy a 3 tárgy közül amiből nekik választani lehetett (nekünk nem!), a lehető legnehezebbet válasszák, és biztos vagyok benne, hogy ők meg is fogják csinálni mindenféle jogász előképzettség nélkül.

1-kor találkoztunk a 2 buddy-val, Esméevel és Khadijaval, hogy vegyünk egy holland telefonkártyát meg könyveket. Egyikünk sem ragaszkodott hozzá, hogy legyen holland számunk, nem hiszem, hogy olyan hű de sokat telefonálnánk majd rajta, de szerintük ez elengedhetetlen. Ha kell hát kell, de kitaláltuk, hogy akkor az én régi telefonomba veszünk 2-en egy kártyát, az bőven elég lesz nekünk. Szép is lett volna az élet, ha abba nem csak magyar kártyát lehetne tenni:). Így mától egy 25€-s kinyitható Samsung telefon boldog tulajdonosai vagyunk, csak hogy a 2 másik telóm mellé legyen még egy. A könyvekkel sajnos nem jártunk sikerrel,úgyhogy holnap korábban kelünk, és újra megtesszük a közel 4 km-es utat gyalog a suliig, hogy beszerezzük őket. Komolyan mondom, kilométerhiányom lesz, ha sikerül venni egy bicajt és nem kell minden nap sétálni. Remélem, nem holnap akarja mindenki megvenni a könyvét, ma a suli bejáratáig állt a sor a könyvesboltba. Voltunk a Mekibe is kajálni, ahol szerintem fele akkor választék volt, mint Magyarországon, viszont, mint mindenhol máshol, kb. dupla árak. De ott legalább tudom mit eszek, nem úgy mint máshol:).

Ja, és holnap visszamegyünk abba a nagy áruházba is, a V&D-be, ahol kaján kívül szinte mindent lehet kapni, mert Palacsintát akarunk sütni Ankáéknak, csak nincs mibe, úgyhogy vennünk kell egy palacsintasütőt. Azért kíváncsi leszek, hogy fog sikerülni, és speciel soha nem sütöttem még palacsintát, így elég érdekes lesz:).

Most, hogy végre kisütött a nap, már el tudnánk tölteni az időt a városban, de holnap csak egy kicsit lehet, vár minket a sok olvasnivaló, ami szerdára kell, ha már eddig lusták voltunk elkezdeni:)......